A félénk lány - ✔ (Javítás alatt)

3.fejezet

Csendben bámultam a kis tavat, amin apró hullámok jelentek meg a lágy fuvallattól.

Gondolataim különböző helyekre és szituációkra repítettek el, ezzel elzárva tőlem a valóságot.

A bátyám nyilván már rég elhúzott a csajjal, akinek a nevét már el is felejtettem, csak én és Aries voltunk.
A fiú telefonját nyomkodva dőlt kocsijának. Arcvonásai néha komorrá változtak, de mindez csak egy pillanat töredékéig. Minden olyan csendes volt, de csak egy ideig, mivel Aries telefonja megszólalt.

– Haló? Hol vagy? Aha, oké. Akkor már nincs rám szükség. Értem. Oké. Cső – csak figyeltem és hallgattam őt. Látszódtak arcán a megkönnyebbülés jelei, amiket egyáltalán nem értettem. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, ahogy tekintete megakadt rajtam. Zavartan kaptam el a fejem, és néztem más merre. Arcom szinte már lángokban égett, emiatt szégyelltem is magam.

– Öhm... Hogy is hívnak? – hallottam meg a fiú zavart hangját, ami túlontúl meglepett.

– Alicia – feleltem halkan, felé sem pillantva, hiszen minek.

– Igazán szép neved van – mondta, de hangját már közelebbről hallottam, ellenben tekintetem továbbra se emeltem rá. Szívem egyre jobban zakatolt, levegővételem pedig nehézkes lett. Tenyerem csak úgy izzadt az idegességtől. – Hány éves is vagy?

– Tizenhat.

– Hm...fiatal – jegyezte meg, miközben gondolkodott. Remek, egy suliba járunk, mellesleg a bátyám egyik haverja és szinte nem tudott rólam semmit sem. Nagyon fájt ez legbelül, de ő ezt nem tudhatta, és azt sem hogy érzek iránta. Nem tud arról mit is művel velem, ha csak rám néz vagy hozzám szól. – Hogy állsz a fiúkkal? – hirtelen jött kérdésétől azt se tudtam hol vagyok.

– Izé... öhm... nem tudom – motyogtam összevissza, amin ő csak elnevette magát. Nevetésétől testem átjárta a melegség és még sok más érzelem, amiket lehetlenség volt elfojtani. Egyik kezemmel fülem mögé tűrtem egy rakoncátlan hajtincset, ami nem akart ott maradni, így újból arcomba hullott. Szitkozódva túrtam volna bele hajamba, amikor egy nagy, meleg kéz hátra simította óvatosan a kusza tincsem.