A gyerekkori barátom./Befejezetlen/

A szerelem fáj.

-Sziasztok!-kiáltotta Johnnyi anyukája.
-Jónapot!-köszönt illedelmesen Johnny.
-Jónapot! Szia Johnny!-mondtam magabiztosan miközben belül szorongtam.
-Szia Chloe!-mosolyodott el.
A mosolya láttán a szívem kihagyott egy ütemet.
-A mosolyod mitsem változott ovi óta.-mondtam kicsit elpirulva.
-Te is ugyanúgy alacsonyabb vagy nálam mint régen. És a szemed sem változott.-mondta,ő is kicsit elpirulva.

Itt ülök Johnny ágyán és beszélgetünk. Anyáék a nappaliban, mi meg itt. Tök normális dolgokról beszélgetünk. Amikor nem tudom miért de témát váltottam.
-Johnny!
-Igen Chloe?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. Mondd!
-Voltál már szerelmes?-a kérdésem után csend lett. Nyomasztó csend. Amit Johnny szakított meg pár perc múlva.
-Igen.-mondta halkan a választ.
-És milyen érzés szerelmesnek lenni?
-Miért kérdezed?
-Csak úgy.
-Hát, ha szerelmes vagy az olyan, mintha az a személy akibe beleszerettél a lelked és szíved másik fele lenne. Mintha nélküle nem lennél teljes.
-Értem.
-De amúgy miért kérdezted?
-Johnny... én azt hiszem szerelmes vagyok.
-És kibe?
-Hát...-most mit csináljak? Nem tudom, hogy hogy reagálna ha elmondanám ő az akibe beleszerettem.
-Ismerem?
-Igen.
-És azt hogy ki az nem mondod el?
-Majd ha eljön az ideje megtudod.
-Értem.

Johnny szemszöge:

-De te amúgy kibe voltál szerelmes?
-Öhm... hát.-hazudnom kell. Mit gondolna rólam ha akkor vallanék neki szerelmet amikor tudom, hogy ő mást szeret.
-Ismerem?
-Nem.
-Akkor mondd el.
-Igazábol most is járunk.-mondtam. Fáj hogy hazudnom kell annak akit szeretek.
-Majd bemutatod?-kérdezte mosolyogva.

Chloe szemszöge:

-Majd bemutatod?-kérdeztem hamis mosollyal az arcomon. Ugyanis szavai úgy hatottak rám, mintha kitépték volna a szívemet.
-Persze.
-Annyira örülök nektek. De ha megbocsátasz most kimennék a mosdóba.
-Rendben. Persze menj csak.
Bementem a mosdóba és magamra zártam az ajtót. Ezekután a falnak döltem és elkezdtem zokogni. Fájtak a szavai. Mégis örülök, hogy legalább boldog. Ha nem is velem ő boldog.

Johnny szemszöge:

Amikor Chloe kilépett a szobából én kezembe vettem a telefonom és ráírtam az egyik csaj haveromra. Lilire. Megkértem hogy jöjjön át és játsza el, hogy a barátnőm. Beleegyezett. Megbeszéltünk minden infót, hogy miket fogunk mondani.

Mire Chloe visszajött nekem már nem volt a telefon a kezemben.
-Képzeld! Míg te wc-n voltál áthívtam Lilit. A barátnőmet.
-Az jó.

Chloe szemszöge:

20 perc múlva csöngettek. Megérkezett Lili. Johnny rendesen bemutatott minket egymásnak.
-Chloe, ő itt Lili. A barátnőm. Lili, ő itt Chloe. A gyerekkori barátom.
-Nagyon örvendek Chloe.
-Úgy szintén! És őszintén nagyon örülök nektek. Kívánok nektek sok boldogságot.
-Kőszönjük.-mondta Lili.

Az ezután következő 1 órában beszélgettünk. Mindenféle dologról.

De mivel későre járt már hazamentünk. Búcsút vettem Johnnytó és anyjától Valériától.

Hazaérve levetkőztem. Leraktam a cuccaimat, majd elmentem fürdeni.
Fürdés után bementem a szobámba és bezártam az ajtót. Bebújtam az ágyba és gondolkoztam. A mai nap eseményein. Ahogy eszembe jutottak Johnny szavai, és a barátnője a szívem összeszorult és elkezdtem sírni. Zokogtam. Úgy érztem,mintha belül szilánkosra törnék...

(Sziasztok itt van egyből a második fejezet is. Remélem tetszik. És elnyeri tetszéseteket. Ha igen akkor🌟 és vagy commenttel jelezhetitek. Viszlát!)