Where the Heart is (H.S.)

III.

A fürdőkád szélén ülve próbáltam összeszedni az emlékeimet az éjszakáról. Miután Kate megtalálta, hogy kivel beszéltem, bevillant egy-két jelenet. Ahogy megállt az autóval, ahogy kiszállt belőle. Eszembe jutott, hogy milyen jó volt újra érezni a kölnijének illatát. Hogy milyen nehezen szedte össze az első hozzám intézett szavait. És hogy a hazafelé már mennyire önfeledten nevetett velem együtt. Az a mondat, amit a végén odaszúrt.

- Lizzie? Minden oké? – kopogtatott Sonia újra a fürdőszoba ajtón. – Gyere, beszéljünk róla. Tudod, hogy mindenki csinált már hülyeséget. Kate is hányszor szenvedett mindig azzal, hogy nem tudott elszakadni Tomtól, és hányszor ment mindig vissza hozzá.

- Én nem csináltam semmi hülyeséget! – válaszoltam neki kissé erélyesebben. – Én csak találkoztam vele. Legalábbis azt hiszem – suttogtam a végét már csak magamnak.

Felkeltem a kádról, megmostam gyorsan az arcomat, és kimentem a lányokhoz. Sonia az ajtó mellett állt, míg Kate az ágyamon terült el, és a telefonját babrálta, de ahogy észrevette, hogy kijöttem, nyomban felült. Sonia odaült mellé, én pedig a szőnyegemre lekuporodtam velük szemben, hogy elmeséljem nekik azt, ami megvan az emlékeim között.

*

A kormányon idegesen doboltam. Feszülten figyeltem, hogy hol tudnék megállni, hogy felvegyem Lizt. Amikor észrevettem őt a korlátnak neki dőlve, a lélegzetem is elállt. Semmit nem változott két év alatt, ugyanolyan gyönyörű, mint akkor volt.

Pár méterre tőle leállítottam az autót, és kiszálltam, hogy elé menjek. Sietősen lépkedtem felé, és ahogy észrevett engem, elindult ő is felém.

Megállt közvetlen előttem, és a gyönyörű szép szemeivel felnézett rám, amivel azt sugallta, hogy tőlem várja el az első mondatokat.

- Nagyon rég láttalak – nyögtem végül ki, mire hatalmas lendülettel megölelt, szinte majdnem feldöntött. Átkaroltam, miközben jó mélyen magamba szívtam az illatát. Édes vanília és mandula illata volt, mint akkor.

- Hosszabb lett sokkal a hajad – fogott meg egy tincset, mikor eltávolodott. – Így olyan rossz fiús lettél, Styles – kuncogott, miközben elkezdett játszani a hajtinccsel. Egy ideig csavargatta, majd hirtelen elkapta a kezét, mintha megégette valamit. Majd elnevette magát.

- Szóval, én nem tudom, hogy miért hívtalak fel. Próbálom kitalálni, de nem megy. – Majd vádlóan folytatta – Amúgy is, te írtál nekem! Miért írtál nekem tegnapelőtt?

Hirtelen egy szót sem tudtam szólni, annyira megdöbbentett a kérdése. Rémlett, hogy a fiúkkal voltam, és hogy gondoltam rá, hogy írok neki. De nem emlékeztem tisztán, hogy ezt meg is tettem volna. Magam alatt voltam, és azért jöttek át a srácok egy kis helyrehozó alkohollal együtt.

- Én... nem tudom – hebegtem, mire felnevetett.

- Annyira jó páros vagyunk, hogy egyikünk sem tudja mit miért tesz – mondta, miközben kinyitottam neki az ajtót. Ahogy indultam a vezető ülés felé, visszafordult az ajtóból: - Mármint nem úgy jó páros, remélem érted.

- Persze, hogy nem úgy – motyogtam magam elé, miközben ő már beszállt az autóba.

*

- És merre mentetek? – kérdezte Sonia – Ugye, nem mentél fel vele a lakására?

- Mondtam, hogy nem volt semmi – feleltem azonnal – Elmentünk enni. Tudjátok hova vitt? A kedvenc kajáldámba. Honnan tudja még mindig, hogy az a kedvencem? Nem szokták az ilyet elfelejteni azok a srácok, akik a szakítást követően lefekszenek mindenkivel, aki nőnemű?