A koncertek folytatódtak. A rajongók boldog arca, a hangulat minden alkalommal famtasztikus volt. Viszont valami hiányzott.....vagyis inkább valaki....
Beléptem arra a helyre, ahová egy ideje nem jöttem. Határozott léptekkel elindultam célom felé egy virággal a kezembe. Őszintén szólva nem szívesen jövök ide. Mikor odaértem a sírkőhőz letérdeltem elé. Már most könnyek szöktek a szemembe. Ennyi idő után még mindig nem bírom ki sírás nélkül.
-Szia Jungwoo! Tudom nagyon régen voltam itt, de a koncertek miatt el kellett utaznunk. Amint lehetőségem volt jöttem is ide.-a hangom minden szónál megremegett.-Tudom, megigértem neked, hogy nem leszek szomorú és megpróbálok nélküled boldog lenni, de egyszerűen nem megy-nyeltem egy nagyot.-Túlságosan fáj az, hogy nem vagy velem. Hogy nem ölelhetlek meg, nem láthatom az arcod csak képeken, nem foghatom a kezed, nem hallhatom a hangod, és a nevetésed, és nem csókolhatlak meg..-a könnyeim tengerétől már nem láttam semmit sem.-Mikor az orvos kijött azzal a hírrel, hogy elmentél mindenki teljesen összeomlott. Több napig ki sem mozdoltunk a szobánkból. Először persze Taeyong és Ten-hyung szedte össze magát, utána sorjába a többiek is. Én is próbálom tartani az ígértemet, de nem megy, hiába mutatom mindenki előtt, hogy nincs semmi baj és már jobban vagyok.-vettem egy mély levegőt, hogy tudjam folytatni-A valóság viszont az, hogy belül teljesen üresnek érzem magam. Túlságosan hiányzol, hyung. Az a két dolog amit érzek az a szomorúság és a bűntudat. A szomorúság természetesen azért, mert már nem vagy velem. A bűntudat pedig, azért, mert sose voltam jó barátod. Nem vigyáztam rád eléggé, pedig te mindig saját magad elé helyeztél engem. És...-a könnyeim már patakozva folytak le az arcomon-Nem mondtam neked elégszer, hogy szeretlek. Nem éreztettem veled, hogy milyen fontos vagy nekem és már csak akkor kapcsoltam mikor túl késő volt. Mindezt azért, mert bizonytalan voltam és azt hittem, ha ezt elmondom, akkor fájdalmat okozok neked. Azt persze nem vettem észre, hogy te így mégjobban szenvedsz. Annyira sajnálom...
-Lucas? Mehetünk vissza a többiek már biztos aggódnak.-Szólt nekem Taeyong-hyung.
-Menj előre Hyung mindjárt utánad megyek-mondtam a leadernek egy biztató mosolyt kierőszakolva magamból, annak ellenére, hogy patakoztak a könnyeim közben. Ő odajött hozzám megveregette a vállamat, aztán bólintott és elindult a kijárat felé, de még hallottam, hogy mond valamit.
-Viszlát Jungwoo...-mondta és elment.
-Hyung elfelejtettem még valamit-fordultam vissza szerelmem nyughelyéhez-Szeretlek. Ezzel még tartoztam neked. Mondjuk reménykedtem benne, hogy ezt egy ölelés és csók kiséretében mondhatom neked, miután kitóltak a műtétről-nevettem fel kínomban.- Nem hiszem, hogy másnak valaha fogom azt mondani, hogy szeretlek.-Feltápászkodtam és elindultam. Egy búcsú üzenetet viszont mondtam.
-Viszlát hyung megígérem, amikor lehetőségem lesz eljövök hozzád. Még úgy is találkozunk Jungwoo.....lehet hamarabb,mint gondolnád.....
/Hát ennyi...Megöltem a biasomat, az egyik legsoftabb embert aki valaha is élt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hogy lehet valaki ilyen ártatlan és aranyos??!!❤❤❤❤❤😭😭😭 Na de nagyon remélem, hogy, akik végigolvasták, azoknak tetszett és köszönöm nekik, hogy végigolvasták❤❤❤Amúgy ha írnék még NCT-s storyt akkor abba Jungwoo élni fog(legalábbis eddig úgy áll❤❤😂/
