Egy lány, aki fél és visszahúzódik, és egy srác, aki nem ismer határokat.
Alicia Reed, egy tizenhat éves félénk és visszahúzódó lány, ha a baráti társaságon kívül kerül.
Már egy éve van egy srác, akibe őrülten belezúgott, de mégsem meri megszólít...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lassan este tizenegy óra volt, és én még mindig csak feküdtem a sötétben szótlanul, miközben a plafont bámultam.
Napok óta már ez ment. Egyszerűen nem tudtam elaludni hiába voltam fáradt. Lehetséges anyuék miatt, de lehet Ő miatta.
A szüleim nap hosszat dolgoztak csak azért, hogy eltartsanak minket. Persze ennek volt hátránya is, például elhanyagoltak minket, a saját gyermekeiket.
A gondolataim mély bugyrából a hangos ajtó csapódás, és kiabálás zökkentett ki. A szívem egyre hevesebben dobogott, miközben riadtan ugrottam ki a védelmet nyújtó ágyamból. Remegve léptem az ágyam melletti kis lámpához, amit remegő kézzel felkapcsoltam. Kezem ügyébe vettem az első dolgot, amivel megvédem magam. Még hozzá egy vázát. Mezítláb, halk léptekkel mentem az ajtóhoz, amit kinyitottam. A zaj pedig egyre erősebb lett.
A szobából kilépve elkezdtem a hangok forrásának irányába menni.
A nappali küszöbénél megálltam, ekkor pillantottam meg a bátyám, akit a haverjai támogattak a kanapéig. Épp szidtam volna le Micah-t, amikor észrevettem Őt. Egyik kezével idegesen túrt bele dús, sötét barna hajába, ami így is szerte ágazódott. Barna szemeit tanácstalanul vezette végig barátain, majd újból megállapodott a részeg bátyámon. Én pedig csak álltam ott némán őket figyelve. Mivel nem vettek észre kénytelen voltam megszólalni.
– Hali – mondtam bizonytalanul. A társaság minden tagja ijedten kapta rám tekintetét. Nem nagyon ismertek engem, hiszen nem voltam valami nagy menő a suliban, mint ők.
– Szia. Alicia ugye? – kérdezte Daniel, akinek szőke haja szintén kócos volt. Ijesztően kék szemével az arcom fürkészte.
– Igen – mondtam aprót bólintva. Bátorságot vettem magamon, majd a kezemben lévő vázával a kanapéhoz sétáltam.
– Rendesen kiütötte magát – jegyezte meg Daniel, miközben halványan elmosolyodott. Nem viszonoztam gesztusát, csak némán bólintottam.
– Mit keres nálad az a váza? – hallottam meg egy rekedt, mély hangot, amely ismerősen csengett a fülemnek. A testem egyből reagált rá. Pulzusom az egekbe szökött, míg tenyerem izzadni kezdett.
– Öhm... izé... – motyogtam, miközben rá néztem. Szemeivel a kezemben lévő tárgyat méregette, mintha ellenség lenne. Nem válaszoltam a kérdésére, csupán visszafordultam a többi fiú felé. – Köszi, hogy haza hoztátok ezt a szerencsétlent – biccentettem Micah felé.
A srácok nem mondtak semmit. Fapofával bólintottak egyet, majd el is hagyták a házat. Vele együtt.
________
Az éjszaka folyamán sokszor arra keltem, hogy a bátyám fut a wc-re hányni. Volt olyan mikor sajnos még odáig sem ért el, ezért telibe találta anya virágait, amiért tuti mérges lesz. Hullafáradtan kászálódtam ki az ágyból. Csoda, hogy nem aludtam végig az egésznapot, pedig simán megtehettem volna.
Kómás fejjel a szekrényemhez léptem, amiből kivettem a szükséges ruhadarabokat, elkullogtam a fürdőszobáig, ahová kopogás nélkül léptem be.
– Alicia! – hallottam meg a bátyám ideges hangját, mire rákaptam a tekintetem. Kikerekedett szemekkel és lefagyva bámultam rá, hiszen csak egy boxeralsót viselt.
– Jézusom! – mondtam, kezeim szemem elé emeltem, és egy ,,bocs'' félét el motyogva mentem ki. – Az ajtót bezárni luxus? – morogtam az orrom alatt, miközben visszasétáltam a szobámba. Tudtam jól, hogy Micah nem mostanában fog kijönni onnan, mivel néha többet készülődik, mint egy lány.
