Valentine's Day (NCT Jaemin OS - TinMin)

Valentine's Day

Utálom a reggeleket. Mindig el kell hagynom a puha ágyam kényelmét, hogy utána az iskolában rohadhassak egész nap. Ugyan mégis ki szereti ezt? Egyetlen okom amiért szeretek bejárni, az Ő. Igaz még sosem beszéltünk pár szónál többet, de egyszerűen belészerettem. Sose hittem a szerelem első látásra dologban, mégis mikor azon a szeptemberi reggelen belépett az osztályterembe, tudtam, hogy ő az igazi. Kár, hogy ezzel csak én vagyok így. Persze a tesómnak sikerült megtalálni a boldogságát, méghozzá nem mással, mint a kiszemeltem legjobb barátjával. Mivel koreai cserediákok, nem igazán akarta őket befogadni az osztály, ám ez rövidesen megváltozott és a suli legnépeszerűbb diákjaivá váltak. Testvéremmel hamar letisztáztuk, hogy mindkettőnknek bejön egyikük, szerencsére nem ugyanaz. Haechan, aki Laura kiszemeltje volt, elég gyorsan az iskola tudtára adta, hogy ez kölcsönös, amikor is az ebédlő közepén felállt egy asztalra és onnan kiabálva hívta el testvéremet egy randira, amire a válasz természetes igen volt. Mondanom sem kell gondolom, hogy a randi fergetegesre sikerült és azóta is egy párt alkotnak, ennek is már 3 hónapja. Jaeminnel pedig ugyanolyan a kapcsolatom, mint eddig, köszönések és száraz, nyúlfarknyi beszélgetések. Hiába is van, hogy átjönnek hozzánk, valahogy sosem sikerült még közel kerülnöm hozzá. Meglehet, hogy ez a félénkségemből és szégyenlősségemből ered, de egyszerűen nem tudok beszélgetést kezdeményezni és mindig zavarban érzem magam, na meg amúgy lehet be se jövök neki.

- Tina, ébredj föl mert elkésünk - hallottam meg tesóm hangját az ajtóm túl oldaláról.

- Na még 5 percet kérek - fordultam a fal felé, eltervezve, hogy pihenek még egy picit.

- Nem, nincs 5 perc, Haechanék már lent várnak, Jaemin ma extra jól néz ki - szinte hallottam a hangján, ahogy gonoszan elvigyorodik, hisz tudja, hogy ez a gyengepontom. Meg is lett az eredménye olyan hirtelen akartam a hátamra fordulni, hogy a hátsóm egy hatalmas puffanással köszöntötte a padlót. Nos igen, ezt képes kiváltani belőlem már csak a neve említése is, nem is értem, hogy maradtam eddig életben mikor mellé kerültem. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam valamit, azért persze oda figyelve arra, hogy stílusosan legyek felöltözve, megfésültem a hajamat és enyhén kisminkeltem magam. Csak egy egyszerű kis tusvonal és szempillaspirál semmi több. Lóvágta tempóban nyitottam ki az ajtót, ahol drága ikrem ott állt telefonnal a kezében, aminek képernyőjén az időmérő világított, belőle pedig épp kitörni készült a röhögés.

- Wow 8 és fél perc, rekord idő - mondta egy nagy levegőt véve, majd mikor látta, hogy a fejem kezd elvörösödni, újabb röhögőgörcsöt kapott és beszaladt a szobájába.

- LAURAA~ - üvöltöttem el magam. Egyszerűen nem hiszem el, hogy megint rászedett. Csalódottan mentem vissza szobámba, hogy táskámat magamhoz vegyem, következő utam pedig a konyhába vezetett. Gyorsan összedobtam egy szendvicset magamnak meg annak a gonosz hasonmásomnak, majd elcsomagolva őket indultam tesómhoz, aki már az ajtóban várt teljes harci díszben. Gyorsan én is magamra kaptam cipőmet és már léptünk is ki az ajtón. Viszont legnagyobb meglepetésemre, két személy várakozott a kapunk előtt.

- Ha most lerúglak a lépcsőn megharagszol érte? - fordultam a mellettem álló felé, aki kuncogva vállat vont és már ott sem volt, hanem egyből szerelme nyakába vetette magát.

- Boldog valentin napot! - mondta a srác, majd előhúzott egy szál rózsát a háta mögül. Hát igen, Haechan tényleg neki való fiú. Lassan Jaemin felé fordítottam a fejemet, aki egészen idáig engem bámulhatott, mert mikor felé vezettem tekintetem, elkapta a fejét.