Radioactive

19. fejezet

48 órával később

Már pakoltak össze az egyik nagyobb raktár épületében, ki volt készítve minden a ma esti zsákmányoláshoz. Körülötte jöttek-mentek az emberek, azonban teljesen figyelmen kívül hagyta őket. Egy valamire, pontosabban egy valakire összpontosított jelenleg. Elyse ott állt Maximilian mellett, látszott az arcán, hogy tanácstalan az egész szituációval kapcsolatban, azonban önmagához híven nyugodtan és természetesen viselkedett, próbálta leplezni zavarát, ami néha kiült az arcára, ha nem figyelt. Sky tisztán érezte, hogy a nő ideges, folyton az ujjait tördelte, több méter távolságból és a zajban is tökéletesen hallotta. A pörgető utáni vágya enyhült az elmúlt napokban, azonban a fejfájás elemi erővel tért vissza, amitől viszketett minden idegszála. Most is, az övére csatoltan ott volt a maszk, hogyha szüksége van rá, kéznél legyen; bár tudta jól, hogy igazából csak saját magát áltatja ezzel a feltételezéssel. Azért volt nála, mert szüksége volt rá, használni akarta és önmagát ismerve használni is fogja, ha kell, ha nem!

Rugalmas léptekkel átszelte azt a pár métert, ami elválasztotta Elyse-tól. Kezében már egy kevlár mellénnyel állt a nő elé. Tekintetével felmérte a másikat, de nem akart hozzászólni. A zsigereiben érezte, hogy baj közeleg, de nem másíthatta meg Max parancsát. A lány velük megy és kész! Nélküle egyébként sem mozoghatott szabadon, de akkor sem tetszett neki ez az egész.

- Ezt vedd fel! - parancsolt a nőre kemény hangon, mire Elyse felkapta a fejét, de nem tette szóvá a parancsoló hangnemet. Engedelmesen felvette a mellényt és amilyen szorosan csak tudta, megfeszítette a nő testén, még véletlenül se mozdulhasson el, ezzel tökéletes célpontot biztosítva az olyan képzett katonáknak, mint amilyen saját maga is volt.

- Aucs, ez fájt - motyogott a nő az orra alatt, amire csak felvont szemöldökkel válaszolt. Végül két egyszerű, fekete kesztyűt nyújtott át Elyse-nek, hogy azokat is húzza fel.

- És ezt is vedd fel. Max adott fegyvert, így nem csúszhat ki a kezedből; de a legjobban annak örülnék, ha nem jönnél velünk. Túl veszélyes...

- Már többször szóvá tetted az elmúlt napokban, nem vagyok teljesen hülye - flegmázott vissza Elyse.

- Pedig az vagy! Ez nem nőknek való, egy ilyen akció alkalmával bármi balul sülhet el és nincs belőlem kettő, hogy mindig melletted legyek! - mordult mély hangon, Elyse pedig hátrált egy lépést. - Szóval nem érdekel a véleményed. Nem vagy katona; csupán egy civil, akinek semmi keresnivalója hadi övezetben!

- Örülök, hogy ennyire véded a saját segged, de ezt magadnak köszönheted, úgyhogy ne rajtam vezesd le, seggfej! - csapott vissza Elyse, aztán hátrafordult és egyszerűen faképnél hagyta. Nagyon nem volt szüksége erre a viselkedésre, már ugrásra készen megfeszült minden idegszála.

- Sky, nyugodj meg! Elyse végig mellettem lesz - lépett oda hozzá Max, de csak dühös fújtatásra telt tőle. - Tudom, hogy aggódsz miatta, de ettől nem lesz jobb a helyzet. Te is nagyon jól tudod, hogy jönnie kell, ne nehezítsd meg a saját dolgod.

- Persze, tökéletesen tisztában vagyok ezzel, de attól még nem kell egyet értenem minden hülye parancsoddal! - Ritkán beszélt ennyire tiszteletlenül Maxszel, de jelenleg nem volt abban az állapotban, hogy fékezze a nyelvét. Morogva magára hagyta a döbbent férfit, majd a két teherautó egyikének platójára mászott fel és ült le a kialakított ülésre, úgy várta meg a többieket, hogy végre elindulhassanak a bázisról.

Amint megtelt mindkét autó felfegyverkezett emberekkel, meglódult alattuk az öreg katonai járgány, hogy elinduljanak az éjszakába. Két kezét a térdén támasztotta meg, úgy dőlt előre, s csak maga elé nézett a halovány fényben, nem foglalkozva senki mással. A többiek alig láttak valamit, de neki nem volt szüksége éjjellátóra, tökéletesen látott és érzékelt így is mindent maga körül. Az egyik legjobb volt az emberek megvető arckifejezése, amit nem tudtak elrejteni előle, nem volt ínyükre az, hogy ő is ott volt a közöttük; ráadásul Alexszel egy autóba kerültek, csak hogy még pocsékabb legyen eddig sem épp rózsás hangulata.