Aki sosem elég jó

9.

Archie az ebédlő előtt várt engem,  pont ahol elválltunk pár órája.
Amikor meglátott,  majdnem tátva maradt a szája, de mikor látta, hogy énis nézem,  inkabb csak némán bámult tovább.
- Aztarohadt... Elképesztően nézel ki! - karolt át,  és majdnem megcsókolt,  de meggondolta magát.  Ellökött magától. Már kezdtem megilyedni,  hogy valamivel megsértettem,  de gyorsan kihúzott az épületből a fényes napra.
-Gyere. - csapta be az ajtót , és annyira be volt indulva,  hogy majdnem lehúzta a ruhám cipzárját ,  de mielőtt bármit is reagálhattam volna,  észbe kapott.
-Khm... Ott a kocsi. - mutatott a kapu felé,  mire én elindultam a járműhöz.
Egész úton csak nézelődtem,  ugyanis csak egyszer volt velem olyan,  hogy kijuthattam az árvaház területéről. 
- És... Meddig leszel itt? - nézett egy pillanatra felém a fiú. 
- Még egy évig kötelező.  18 éves koromtól már szabad életem lesz,  de ha akarok maradhatok.  De nem szeretnék. - fordultam felé,  és az arcát kémleltem.
- Miért? - figyelte tovább az utat.
- Ha te is 18 évig egy helyre lennél bezárva,  szerintem azonnal megragadnád az alkalmat,  hogy kiszökj,  nem? - okoskodtam neki egy sort.
- De . Igaz. - kanyarodtunk be egy utcába,  ami kissé lepukkant volt, még  csodálkoztam is , hogy itt van egy mozi.

- Tessék. - adta be az előre megkapott jegyeket Reggietől Arch,  és bementünk a 4. Terembe. Az első sorban kaptunk helyet,  aminek nagyon örültem,  mert teljesen tökéletesen nézhettem végig a film minden egyes percét. Nagyjából a felénél a fiú a kezemért nyúlt,  és szorosan össze is kulcsolta őket,  majd a sötétben rámmosolygott.  Ne kérdezzétek honnan láttam,  de az ő mosolyát bárhol felismerném.  De remélem ő nem látta az elpirulásomat a sötétben. 

- Köszönöm ezt a csodás délutánt vagy mit?! - nevettem fel kissé,  és megöleltem.  Olyan jó illata volt,   kár hogy nincs " illatfájl",hogy ti is megérezhessétek. 
- Igazán nincsmit. - nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját,  és lassan hazavezetett.

-Naaa!  Mivooolt? - ugrott rám Nina azonnal,  mikor kiszálltam Archie kocsijából.
- Öhm.. Azthiszem magatokra hagylak titeket. -röhögött ki,  és bement az épületbe.
- A film nagyon tetszett. - titokzatoskodtam.
- Nemáár!!  Mindent tudni akarok! - ültetett le egy padra.
- Szóval... Nagyon cuki volt.  Az úton nem nagyon szóltunk egymáshoz de a mozi közben összekulcsolta a kezeinket. Igyekeztem nem elpirulni, de nagyon jól esett. - meséltem.
- Figyelj... Szerintem komolyan gondolja. -szólt Nina.
- Nem hinném. Egy árvaházi lányt visz moziba,  és többször is megcsókol. Ez...nem lehet valóságos. -keltem fel a helyemről,  megigazítva a ruhám.
- De... Lehet.  Ilyen a szerelem.  Váratlanul betoppan az életedbe,  és nem tudsz mit tenni ellene. - játszotta a nagy bölcset a barátnőm,  és szíveket mutogatott a kezével.
- Jólvan,  jólvan elég! - kezdtem el csikizni,  hogy ne piszkáljon tovább.  Pechemre ő is tudja a gyenge pontom,  szóval ez úgy nézett ki,  hogy visítozva egymást csikiztük,  és közben próbáltunk nem elesni.
- Lányok , hagyjátok egymást! - választott szét minket egy nővér.  Azonnal elválltunk egymástól,  és sűrű elnézések közepette mentünk be az épületbe a nővérrel.
Gyorsan megebédeltünk,  és szabad tevékenység volt. Azaz unhattam szét a fejem.  Vagyis majdnem,  mivel bejött Reggie.
-Szia Alexa! - kopogott be,  én pedig felültem az ágyamon,  mivel eddig feküdtem.
- Hello.
- Milyen volt a mozi? - érdeklődött.
- Köszönöm.  Nagyon jó volt. - mondtam őszintén.
- A film vagy a társaság? - kacsintott rám.
- Öhmm... - dadogtam valamit,  hogy ezzel húzzam az időt.
- Jó,oké. Mellesleg nem is ezért jöttem.  Tudod Nina is ment a kötelező orvosi vizsgálatra.  Ma neked is kell menned. 15:00 kor várlak az ebédlőnél. -csukta be az ajtómat,  és tovább hagyott a gondolataimmal.
Most azthiszem boldognak éreztem magam.  Persze,  még mindig nem nevezhetem ezt a helyet az otthonomnak,  de valahogy mégis kezdem meglátni a jót.  Vannak barátaim,  összesen három,  de legalább tudom,  hogy sosem hagynak el.  A szerelem is alakulgat. Úgy tűnik.  Túlságosan hirtelen jött ez a " minden szép" , ugye?  Nekem úgy tűnik.  De megkell tanulnom bízni a sorsban,  és hinni abban , hogy akinek mellettem kell lennie,  az semmilyen körülmények között sem fog cserben hagyni.  Igen.  Azhiszem ez így van.