Angyal a pokolban /BEFEJEZETT/

8.

Két hónap fárasztó edzés után végre eljött a nagy nap. Kezemben a két picinyemmel (az újonnan szerzett pisztolyokkal) vártam a jelet. A hónapok alatt megtudtam egyet s mást. Shawn elmondta miért kapta a bilincset és ezerszer bocsánatot kért a nyaklánc miatt. Egyszer megpróbáltam a nélkül kibírni egy napot, és hát mit ne mondjak szörnyű dolog bilincsre zárva átélni annyi időt. Egyszer titokban ellátogattam a titkos szárny felé. Színtisztán emlékszem az egészre.

Körülöttem minden egyre sötétebb lett. Gúnyos nevetéseket hallottam mindkét oldalról. Egyszercsak egy zöld figura suhant át előttem. Rám pillantott s egy ideig farkasszemet néztünk. Majd ő hangosan felkiáltott, kiesett a kezéből a kávéja és eszeveszett rohant a sötétségbe. Sok hasonló alak tett ugyan így, csak náluk nem volt kávé. Na őket jobban kedveltem, mert miattuk nem lettem csurom kávé!

Elértem odáig, hogy már az orrom hegyéig sem láttam. Néha-néha csak a zöld figurák adtak fényt. Hirtelen egy falba ütköztem. Megfordultam, hogy vissza jussak a szobámba mielőtt valaki más is meglát. Ám nem jutottam sokáig, egy ismerős alakban botlottam.

-Papa?-kérdeztem bizonytalanul. Erre ő felém fordult és elkerekdtek a szemei. Márha azt amit a szemei csinàltak elkerekedésnek lehet nevezni.

-Liza?-lepődött meg a lehetőnél még jobban.-Te itt? Hogyan? Mi történt? Jól vagy?-bombázott kérdéseivel.

-Igen-vakartam a tarkómat.

Ekkor elindult felém és megölelt. Minden elsötétedett és mikor újra világos lett. Ott álltam a titkos szárny ajtajába. Na ez is hosszú volt-gondoltam magamban.

A látogatás nem sikerült fényesen, de én akkor is büszke voltam magamra. Egyik nap elmeséltem Shawnnak mi történt a tiltott szárnynál. Elképedve szívta magába minden szavam. Rengeteg kérdése volt hozzám, de egyikre se válaszoltam. Nem bíztam meg benne teljesen.

Egyik este újabb látogatásom volt a való életbe.

-Jó reggelt, kincsem-ébresztett anya.

-Szia anya

Anyukám olyan gyorsan ment el, mint amilyen gyorsan jött. Feleszméltem. Anya mit keres itt? Körülnéztem. A régi szobám látványa fogadott. Na ne, egy újabb álom. Megpróbáltam vissza aludni. Hamarosan sikerült is. Mikor újra felkeltem vigyorogtam egy elég önelégültet.

-Jó reggelt Shawn-kezdtem el.-Nehogy rám öntsd!-mondtam még mindig csukott szemekkel.

Felkeltem, azt gondoltam Shawn már biztos elment. Kimásztam az ágyból lefürödni és ekkor láttam, hogy ez még mindig nem a pokol.

-Kislányom, mit motyogsz itt össze-vissza?-kiáltott fel anyukám.

Igazat megvallva fogalmam sincs-gondoltam magamba. Talán megőrültem...

Gyorsan át kellett élnem a napot. Volt is egy csodás tervem. Megreggeliztem, mondtam anyának, hogy elmegyek és már szaladtak is. Kiálltak a négysávos közepére várva a legelső autót. Egy óra múlva meg is érkezett. Pont ahogy terveztem el is ütött. Büszke voltam magamra.

E nap már harmadszor keltem fel. Mikor láttam, hogy minden a régi örömtáncit jártam a szoba közepén. Ez a hely kihozza belőlem azt a formákat ami nem én vagyok

Na az emberek azt mondják nem lehet kétszer meghalni. Én megtettem. Igazából másodszor meghalni olyan, mint először. Ezen gondolatmenetem közben Shawn lépett mellém.

-Beszélnünk kell-suttogta.

-De mindjárt itt a jel-akadtam ki. Fogalmam sincs, hogy min, de kiakadtam.

Megragadta a kezem és így vett rá, hogy kövessem.

-Liza nekem el kell mondanom valamit-kezdte. Ekkor egy lépéssel közelebb jött, én pedig hátráltatni kicsit. Pár mondat erejéig ez így ment tovább, mikor nekiütköztem a falnak. Ekkor a fiú önelégülten elmosolyodott.

-Előre is bocsánat a következmények miatt-még egy lépést tett felém. Most már nem tudtam mit tenni vártam a befejezést. Már csak másfél méter volt köztünk.

-Az elején még kényszerből voltam melletted-még egy lépés.

-Aztán önszántamból-és mégegy. Már ott ált teljesen előttem. Pár centi választott el tőle.

-Liza Cook, én szeretlek-nem hagyott megszólalni, megcsókolt.

Ekkor újra minden elsötétült. ÚJRA!!!!

Sziasztok!!
Bocsi, hogy ennyit kellett várni az új részre. De most már itt van. Remélem tetszik! Most már csak 1-2 rész választ el minket a mefejezéstől. És én tény lég nem tudom mi van velem, de a nyár elején megzáporoztak az ötletek. Pasis csajok csoportja címen tervezek egy újabb könyvet. Vagy ezt vagy a Felejtős...-t  megpróbálom a nyáron befejezni.
                Black22