Vámpírnaplók (folytatás)

Új kezdet 1.1

Hírtelen zajt hallottam, elraktam a naplóm és lementem megnézni hogy mi folyik lent a nappaliban.
Lent Damont találtam, ahogy erősen keres valamit , és mindent felforgat körülötte.
- Damon,mi a baj? Mi történt?
- A fenébe is, ajj már, nem találom sehol azt a rohadt könyvet- mondta idegesen Damon és a könyveket dobálta tovább a földre.
-Milyen könyvet Damon? Miről beszélsz? -kérdeztem riadtan,majd közelebb léptem hozzá.
-Klaus visszatért, Elena- mondta Damon rám pillantva szemöldökét ráncolva.
-és valami nagyon rossz dologra készül- folytatja komoly pillantással.
-Klaus? De ez hogy lehetséges?- hiszen elment - töprengtem.
- ja, én is azt hittem, de ezek szerint mégsem. Úgy tűnik nem voltak túl jók neki a New Orleans-i csajok-majd egy percre elgondolkodott,valószinüleg most jött rá, hogy milyen nagy szarban is vagyunk.
- de akkor mit akar itt? A fehér tölgy elpusztúlt, akkor miért jött vissza? - mondtam elgondolkodva.
- van egy könyv, amiben megvan hogy lehet elpusztítani egy ősit. Azt mondják egy 100 éves boszorkány írta aki még most is él valahol- magyarázta Damon.
-más mód? Lehetséges ez? Azt hittem nem lehet elpusztítani őket, hiszen Klaus minden fegyvert ellenük elpusztított-mondtam.
- hát ezek szerint mégis van valami- és akkor megpillantottam ahogy Damon kiszedi a ládából a könyvet és leporolja. Egy fekete ,vastag könyv volt fehér tölgyfával rárajzolva. Több mint 100 éves könyv lehetett.
-ezt még apám szerezte annak idején- mondta Damon , majd kinyitotta a könyvet.
-mi az? - kérdeztem, amikor láttam hogy a könyv nem nyílik.
- nem tudom, nem nyílik. Biztos bűbájjal van lezárva amit csak Bonnie tud feloldani. - ráncolta össze a szemöldökét majd rám nézett.
- hát ez szívás,Elena - mondta.

A korházban ahol dolgozom nagyon sok a beteg,valószinűleg meg is halnának, ha nem segíteném ki őket némi vámpírvérrel. Ugyanis én már ember vagyok, nem tudok rajtuk segíteni, de Caroline igen. Igaz, amióta ikrei születtek eléggé elfoglalt,de még hajlandó besegíteni. Mára már mindenki talált magának munkát,még Bonnie is egy szerkesztőségen újságíróként,így már nem annyiszor szoktunk összejönni.Miközben eltöprengtem, későn vettem észre,hogy Bonnie hív.Felkapom a telefont, majd meglhallom az igencsak jól ismert hangot:
-Szia Elena, hívtál?- kérdezte Bonnie aggódó hangsúllyal.
- igen, van egy kis gond, tudnál majd segíteni?- kérdeztem.
- persze Elena, nem gond. 6 kor végzek,ha ráérsz akkor átmegyek hozzád- mondtaBonnie, bár éreztem hogy annyira nem kedveli a dolgot.
- igen, jó lesz 6 kor. Gyere át majd Damonhoz.
-oké, vigyázz magadra. Szia- mondta közömbösen, majd letette a telfont.Amióta Enzó kilépett az életéből nem nagyon szeret senkivel sem lógni.Hát erről ennyit.

Lejárt a munkaidőm, és épp kifele mentem, amikor halk zajra lettem figyelmes. Mi ez? Mintha valaki elsuhant volna a hátam mögött.
Hátra fordultam, viszont senki sem volt ott. Vajon csak képzelődtem?
1 másodperc,2 telt el. Ujból előrefordultam, majd hírtelem szemben találtam magam Katherine-al,a hírtelen megjelenéstől hátrahökkentem,majdnem egyensúlyomat veszítve,de ő továbbra is csak állt és gonoszul vigyorgott. Onnantól tudtam hogy valami nincs rendben vele,hiszen halottnak kéne lennie.

-Szia Elena, úgy örülök hogy Látlak-mondta gunyos hangúllyal.
- tudod, most Stefan is úgy örülne ha látna, de sajnos nincs itt.- mondta tettetett szomorúsággal az arccán.
Katherine,hogy lehetséges ez? mi-mi-mit akarsz?- kérdeztem dadogva aggódó tekintettel.
- mit akarok?- Nevettett fel.
-talán megkérdezhetnéd Stefant- mondta mosolygó arccal.
-ó, bocsi ,ő nincs itt. Kár hogy el sem tudtam tőle búcsuzni,de sebaj,Damon is jó-mondta kezdetben kissé mérgesen,majd vigyorgó pillantással elgondolkodott.
- ha akarsz valamit velem tedd meg,ne Damonnel!- mondtam majdnem kiabálva,elgondolkodóan,hogy mit is tenne vele ez a ribanc.Ha vámpír lennék most biztos nem lennék ilyen tehetetlen.
- igen, persze szívesen tennék veled gonoszságokat,bár azt hiszem Klaus jobban fog örülni neked- villantotta meg a vámpírfogait, bár innen már nem emlékszem semmire.