Szívdobbanás

3.rész

Baekhyun
Nem akarom, hogy Sehun meghaljon... Én azt biztos, hogy nem élem túl...
Lehajtott fejjel mentem a szűk folyosókon, lassan sétálva, végtére is minek siessek? Minél több időt töltök vele annál fájdalmasabb lesz... Ez önzőség. Szegénykém utolsó napjait is meg akarom keseríteni?

- Sehunnie öltözz fel, elmegyünk innen- mondtam nemes egyszerűséggel felhúzva az ágyról amin ült, majd segítettem neki felöltözni, mert ahogy észre vettem le volt fagyva

- Én még.. nem nagyon voltam kint..- nézett félve pillantva szemeimbe. Tényleg olyan mintha csak a kórház lenne az otthona...

- Ne aggódj nem lesz semmi baj...- fogtam meg a kezét, majd kimentem vele az épületből. Szinte minden embert megbámult, és minden létező dolgot az utcán, de nem zavart, cukinak tartottam. Bementem vele az állatkertbe, majd miután azt meguntuk tovább mentünk, és egészen addig mentünk, amíg be nem sötétedett

- Lassan vissza kéne mennünk Baek- mondta mély orgánumán, de mit sem törődve szavaival húztam magam után

- Még nem... Maradjunk egy kicsit...- mondtam halvány mosollyal arcomon, habár ma egész nap a sírás kerülgetett. Ahogy elnéztem őt is. Ha nem kap új szívet egy pár nap és meghal... Ezt mindketten tudjuk. Eddig még több időt jósoltak neki, de mivel egyre szarabbul van, így nincs mit tenni

- Olyan szép...- suttogta a hullámzó tengert vizslatva szemeivel, amin néha megcsillant a hold fénye a víz felszínén
Eltelt egy pár perc, egyikünk sem szólalt meg. Egyszer csak Sehun felállt, és levetkőzött teljesen pucérra, maga mellé dobva a ruháit

- Mit csinálsz?- néztem rá vörös fejjel, egy nagyot nyelve, mikor megláttam méretes farkát

- Élvezem a hátralévő napjaim...- mondta apró, lassú léptekkel a tenger felé közeledve, majd mikor már a vízben volt egyre szaporábban, és gyorsabban sétált, majd a válláig érő vízben elkezdett úszni. Pár perc után kijött a hideg vízből, felvette a boxerét, és leült mellém

- Köszönöm... Köszönöm, hogy nem hagytál magamra...- nézett mélyen szemeimbe, közelebb csúszva hozzám. Egyre közelebb, és közelebb éreztem magam mellett. Végül már annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy éreztük egymás leheletét, ami perzselte bőrünket

- Köszönöm, hogy vagy nekem...- suttogta dús ajkaimra a szavakat, majd lecsukta szemeit, és összeérintette dús párnácskáinkat, finoman ízlelgetve alsó ajkam. Egy pár pillanat erejéig még néztem őt, majd lehunytam szemeim, és átkaroltam a nyakát. Először finoman, lassan csókolóztunk, majd egyre hevesebben téptük egymás ajkait, vad táncra hívva a másik nyelvét
Hosszú, szenvedélyes percek urán elváltunk egymástól, majd lefeküdtem a puha homokba, amíg Sehun felvette a ruháit. Nagy szemekkel vizslattam az eget, mintha semmi gond nem lenne. Hirtelen Sehunt éreztem meg magamon, amint rámfeküdt, és fejét mellkasomra hajtotta

- Sehun... Ha ne adj isten nem kapsz új szívet, szeretném, hogy tudd...- nyögtem ki nagy nehezen a mondatot, félig felülve, hogy szemkontaktust tudjak felvenni vele

- Hyung...- nézett mélyen a szemeimbe, ködös, fájdalommal teli tekintettel

- Szeretlek...- mondtuk ki egyszerre azt a szót, amitől mindkettőnk szíve hevesebben kezdett verni, pillangók röpködtek a gyomrunkban, és amolyan rózsaszín köd szállt ránk, amitől elvesztettük ítélőképességünket, és józan eszünket amikor egymás közelében voltunk...

Igen... Ezt hívják úgy, hogy szerelem...

Na meg is jöttem a kövi résszel, remélem tetszik majd