Hazám, Nagy Magyarország!
Ezeréves múltra tekinthetsz vissza már,
hol, azóta rombolt török és tatár,
mégse vesztettünk el minden csatát!
Álmos és népe megbékélt e békés medencében,
a Kárpátok körül ölelő ketrecében.
Hazám, Nagy Magyarország!
Egykoron uraltuk e térséget.
Őseink láthatták határainkon a tengeri kékséget,
a mai szemmel már jelentéktelen szépséget.
A magyart királyaink naggyá tették,
s a jövő számára a büszkeség magvát elhintették!
Hazám, Fogyó Magyarország!
Régen rettegtek tőlünk, most mi vagyunk a rabok,
a török betört, s elleptek az arabok.
A kardok csattogtak, megfeszült a marok.
Halomnyi vér, tömérdek áldozat,
Másfél évszázad, tömény kárhozat!
Hazám, Megtört Magyarország!
Habsburg lepte el a hont,
és belőle egy monarchiát font,
s közben igaz magyar vért ont.
Szabadság, függetlenség, reményeink
Nem érzem a haza legfontosabb erényeit!
Hazám, Kis Magyarország!
Népünket megkeverték, mozaikossá lett,
majd az első dúlás után a nagy része elveszett,
Trianon, mi minket megmérgezett!
S, azóta helyünk nem találjuk a világban,
mind untalan keressük, hiába.
Hazám, Kisebb Magyarország!
Másodszor is rossz oldalra álltunk,
Vesztettünk, de senki se hallotta keserves kiáltásunk,
Társaim, egy poklot megjártunk!
Az oroszok vették át a stafétát, s építgették rendszerüket
Negyven év kellett hozzá, de elegünk lett.
Hazám, Parányi Magyarország!
Itt a jelen, és most saját kormányunk az,
hol a hazugság és gyűlölet nő, mint a gaz.
Ez nekünk nem lehet valós és igaz!
Csalás, lopás virágzik, akár egy tulipánmező,
és a korrupció az államszervező erő!
Hazám, Egyetlen Magyarország!
Nem engedhetjük, hogy olyan irányítson,
akinek csak a pénz és ne a népe számítson,
és minden naiv embert kedve szerint ámítson!
Az igazság kiveszett, épül a diktatúra vára,
a fejek átmosása teljessé lett mára.
Hazám!
Ne hagyd, hogy milliók menjenek el,
s reggel egy másik országban keljenek fel,
ne hagyd, hogy lányaid és fiaid vesszenek el!
Szívemben egy haza él, melynek nyelvét beszélem,
de nem tudom, hogy a holnapot itt megélem?
