Lány a városból

🌸1.rész🌸

Természetes, hogy a szüleimnek is karácsonykor kell összeveszniük. Igaz már hozzászoktam hisz minden évben ez van, de eddig mindig kibékültek. Azt hiszem ez a mostani a leghosszabb veszekedésük. És a legdurvább is. Mindig azzal szoktam elterelni a figyelmem, hogy megtippelem, hogy együtt maradnak e vagy szétmennek. De jelenlegi helyzetükből kiindulva most már nem maradnak együtt. És igazam is lett. Egy hét múlva szét is mentek. Anyám azt mondta, hogy nem akar többé velünk egy tető alatt élni így kirakott minket az utcára. Apuval úgy döntöttünk, hogy meghúzzuk magunkat egy kis ideig egy hotelban és majd valahova elköltözünk. És hogy, miért nem nagyszülőkhöz mentünk? Mert már nem élenk. Be kell valjam jobban örülök, hogy apuhoz kerültem nem pedig anyuhoz. Szerettem anyát is, de kiskoromban több időt töltöttem apuval ezáltal hozzá egy szorosabb kapocs fűz mint anyuhoz.
- Ruby te szeretnél anyáddal egy városban maradni?
- Nem annyira
- Örülök a válaszodnak, hisz holnap repülünk New Yorkba!
- Apu ugye most nem viccelsz?
- Nem ilyennel nem szokásom viccelődni. De a jó hír mellett van egy rossz hírem is.
- Mi az?
- New Yorkban nem egy szállodában, hanem a barátnőmnél fogunk élni.
- Ez nem is annyira rossz hír.
- Tudom, de még nem fejeztem be van egy fia is.
-Apu még ez se annyira rossz hír.
- Ha engednéd, hogy befejezzem...
- Bocsi mond csak
- Egy szobában kell laknotok
Na jó itt aztán kiakadtam. Szeretem aput meg minden még azt is elfogadom, hogy a számomra ismeretlen barátnőjénél éljünk, na de az, hogy én a drágalátos ismeretlen barátnőjének a fiával egy szobában éljek ez már több a soknál. Úgy érzem most egy séta egyedül nagyon jót tenne.
- Bocsi apu, de most sétálok egyett.
Szerencsém, hogy nem pakoltam ki a bőröndömből így csak holna felkapom és mehetünk is a reptérre. Hurrá. Remélem azért jófejek lesznek. Ha meg nem akkor max megszökök és hazajövök anyához. Végülis ez is egy megoldás...