Soulmate •Befejezett•

1.

A háború után, a varázsvilágban béke honolt, hisz nem volt már senki, aki rettegésben tartotta volna, miután a Kiválasztottként emlegetett személy, aki nem volt más, mint Harry Potter, legyőzte a Sötét nagyurat, Voldemortot. Miután mindenki sikeresen letette a RAVASZ vizsgát, elkezdték a saját kis életüket alakítani. Hermione és Ron összeköltöztek és jegyben jártak. Ron Georgenak segített be a Weasley Varázsvicc Vállalatban, amit még Freddel együtt hoztak létre, azonban sajnos Fred halálát követően nehéz idők jártak az ikerpár másik felére, akárcsak az egész Weasley családra, így végül Ron jobbnak látta ezt a munka lehetőséget elvállalni, ezzel is segítve testvérét. Hermione a Mágiaügyi Minisztériumban helyezkedett el, aki a Varázsló világ és a Mugli világ közötti problémákkal foglalkozott.

Harry a vörös vásznon átsütő fényre laposakat kezdett pislogni és csalódottan tapogatta a franciaágy másik végletét, ami már üres volt mellette. Erősen megdörgölve szemét, lassan felült az ágyban, majd erőt véve testén kimászott az ágyból és egyenesen a konyhába ment, ahonnan isteni illatok érződtek. Belépve megpillantotta a konyhapult körül forgolódó feleségét, amint épp egy nagy adag rántottát helyez az előtte lévő tányérra. Az exgriffendéles felesége háta mögé lopózva, finoman átkarolta derekát, majd egy lágy csókot nyomott a lány arcára.

- Jó reggelt!- köszönt Ginny, miközben Harry felé fordulva egy csókot nyomott ajkaira.

- Neked is.- válaszolta mosolyogva, majd helyet foglalt az asztalnál, miközben a lány megterített nekik, majd neki láttak a reggelinek.

- Még mindig elképesztően jól főzől..- mondja Harry, miután pár pillanat elteltével el is tüntette tányérja tartalmát.

- Ugyan már Harry, ez csak egy egyszerű rántotta volt.- nevette el magát Ginny, miközben összeszedte a tányérokat és a mosogató felé vitte azokat.

- Hagyd csak, majd én elmosom.- lépett a mosogatóhoz a Kis Hős, majd kezébe véve a szivacsot, elkezdte elmosni a koszos tányérokat és edényeket, miközben felesége mosolyogva figyelte a háttérben.

Harry és Ginny, még alig pár hónapja házasodtak össze, de már az első pillanattól kezdve tudták, hogy ez lesz a sorsuk, hisz mindketten szerették egymást, már a Roxforti idejük alatt is fellángolóban volt szerelmük és miután elmúlt a veszély, kibontakozhatott egymás iránt érzett vágyuk.

- Tudod Harry, örülök, hogy ilyen férjem van, mint te.- lépked közelebb férjéhez, s egy lágy csókot nyom arcára.

Harry kezét megtörölve a víztől, egyből a lány felé fordul, s egy gyors mozdulattal az ölébe kapja és egyenesen a hálószobájuk felé veszi az irányt, ahol kettőjük teste szenvedélyesen egyesül egymással. Ginny Harry mellkasán pihentette fejét, miközben a fiú gyengéden simogatta vörösen tündöklő haját.

- Én is örülök, hogy egy ilyen csodás feleségem van.- mondja, miközben egy finom csókot lehelt a lány ajkaira.

Egy gyors tusolás után, Harry és Ginny elindultak, az Abszol útra, hogy bevásárolhassanak néhány dologból. A üzletek sorai közt, elhaladtak egy bolt előtt, aminek kirakata tel is tele volt, csecsemők számára szükséges holmikkal. A lány csillogó szemekkel vizsgálta, az ott bent lévő gyermek ruhákat és az aranyosabbnál aranyosabb játékokat. Harry mosolyogva figyelte felesége ragyogó arcát, mivel az ő fejében is megfordult már a gyermek vállalás gondolata, azonban nem akart semmit sem elsietni és nem mellesleg a munka is elvette nagyrészt minden szabad idejét.

Tovább haladva beugrottak Ronékhoz is, akik a nagy hőségben épp a gyorsan lehűtő fagylaltokkal kínálták vendégeiket és adtak el belőle nem is keveset. Néhány szót váltva egymással tovább is álltak, hisz még mindig nem vásároltak be. Az egyik üzletbe belépve,Ginny előkapta a bevásárlólistáját és varázspálcája segítségével minden szükséges dolgot magához hívott, miközben férje csak bámészkodott az ott jelenlévő emberek között és csak reménykedett abban, hogy most senki nem fog oda jönni hozzájuk, hogy hálát adjon neki, amiért megmentette a világot. Nosigen, ahogy mondják, a tetteinkért felelőséget kell vállalni, azonban a mi kis Megmentőnk kezdte unni a folyamatos felhajtást, ami mindig körül vette, amikor csak az utcára lépett. Végül mindent beszerezve beültek egy kávéra a szokásos kis helyükre a Florean Fortescue Fagylaltszalonba, amit Harry már diák korában is nagyon szeretett. Egymás kezét fogva beszélgettek, tökéletes meghitt pillanatot nyújtva ezzel.