Miután elmentél | h.s.

t h i r d

Volt már rá alkalom hogy pár napot vidéken töltöttem,kiskoromban. Ezért döntőt úgy apa hogy megveszi azt a telket. Egy kétemeletes ház és egy kisebb farm ékesíti a területet. Egy hatalmas rét társaságában. Kicsit messzebb található egy erdő,majd egy tó.

A környéken nem sok ember él. Épphogy 4-5 család,de számomra most nem is kell több. Egy kis nyugalmat szeretnék és semmi mást.

Mikor utoljára ott jártam olyan 16 lehettem. Akkor is legalább így nézett ki. 2 év alatt biztos sok minden változott.

A gondolataim össze vissza ugráltak a fejemben. Néhol anyára gondoltam,utaná pedig apára. Régen olyan szép volt minden. Annyira boldogak voltak,és belegondolva hogy most mi van,borzalmas. Újabb család szétomlásának lehettem részese,csak itt az a baj hogy az én családomról volt szó. Sosem hittem hogy valaha eljutunk idáig,elég volt végignézni egy sorozatból akár milyen könnyen tönkre mehet egy család,de élőben teljesen más.

Inkább elsepertem a negatív gondolataim és arra koncentráltam hogy elkezdjek rendezkedni. A telefonom a táska mélyére dobtam,a könyvem meg a közepére toltam.

Felálltam majd kiszálltam a vonatból. A szél átjárta az egész testemet. Kellemes volt. Jobb volt mint a városi, füstös levegő.

Miután kimásztam a kisebb "tömegből" édesapám tekintetét kerestem. Karba font kézzel támaszkodott a kocsinál.Éppen a földet bámulta,éd az apró földön heverő kavicsokkal játszott.A tempómat egy kicsit gyorsabbra vettem hogy minnel hamarabb odaérjek. Megemelte a tekintetét,egyenesen rám.

-Szia kicsim!-mosolygott mint a tejbe tök.-Hiányoztál.-biccentet.

-Te is!-mosolygtam,majd a csomagtartóba helyeztem a bőröndöt.

-Csak egy pár perc és ott is vagyunk.-pattant be az ülésbe.

Egy biztató mosoly kíséretében bólintottam.

-Apa.-fordultam felé,mire a szeme sarkából ő is felfigyelt-Mi van ha nem leszek szimpatikus az ott élő embereknek?-nyeltem egy nagyot.

-Ne butáskodj!-nevetett fel.-Nagyon jó kölykök a szomszédok,nagyon közel laknak,ráadásul biztos felismered esetleg Hazelt!

-Igen rá emlékszem.-húztam ajkaim enyhe mosolyra.

-Azóta költözött a közelben még 2 család akik iszonyatosan jó fejek.-folytatta-Biztos jól kijösztök.-fejezte be a mondatát majd leállította a motort.-És itt is volnánk királylány!

Régen mindig így becézett,hiányzott már.

-Menj csak,majd viszem a böröndöd.-intett mire megindultam.

Lassan haladtam előre,ugyanis igyekeztem mindent jól szemügyre venni. A farm nem változott semmit. Még mindig gyönyörű és titokzatos volt mint régen. A rétet különböző virágok díszesítették. Távolabb a jó öreg erdő. A tavat nem láttam ugyanis messze volt. A tekintetem tovább forgattam a ház felé. Nem változott semmit.

A ház belülről is ugyanolyan volt mint régen.

-A szobád fent van,mint mindig!-ordított apa az ajtóból.

Felmentem és egyenesen az ágyra dobtam magam. A plafon égkék volt,apró csillaggokkal ékesítve,és persze egy élénk sárga holdal társítva. Imádtam esténként a plafont kémlelni. Úgy érzem ez az érzés most sem fog elmúlni.

Sajnálom de ez a rész eléggé rossz lett :( nem szeretnék elsietni semmit ezért gondoltam ez ilyen ismertető rész lenne. A következő jobb lesz ígérem.

All the love P. 💕