Harper & Derek

1. Rész

Rányomtam az üzenet menüre, és belekezdtem kisebb regényem megírásába a bőröndcseréről.

Remélem nálad találom a sajátom! Szia!- gépeltem be, s elküldtem.
Pár percen belül jött rá a válasz.

Igen nálam van a tiéd. Mit szólsz, ha felajánlok egy találkozót? 😏

Benne vagyok. -válaszoltam rá.

Ma délután a reptéri kávézóban? -kérdezte.

Pontosabban mikor?-válaszoltam rá.

14;00-kor!

Ott leszek!
Írtam le az utolsó szavakat, s majd kikapcsoltam a gépet, majd elmentem letusolni illetve átöltözni. (Nem a találka miatt, hanem csak úgy)

Déli 12 felé járt az idő mire kész lehettem. Gondoltam elsétálgatok erre-arra.
Épp egy elhagyatott utca mellett sétáltam el amikor meghallottam egy kiskutya ugatást. Meglágyult a szívem, s azonnal oda rohantam hozzá. Nem tartott sokáig ez az idilli pillanat mert az utca  (ami inkább sikátorra hasonlít) végén megláttam egy furcsa alakot, és elfutottam onnan.

Megérkeztem a kávézóba a bőröndömmel, és csak vártam rá. Majd hirtelen felbukkant. Megláttam őt, s a szívem megdobbant. Ugyanaz a csábos hódító mosoly, ugyanaz a kócos haj, és ugyanaz a lezser öltözet.
-Szia! Akkor itt is lenne a bőröndöd!-mosolygott.
-Köszönöm, tessék ez itt téged illet!-feleltem, s már indultam volna, de ekkor Derek megfogta a kezem és visszarántott.
-Maradj még! Meg akarlak ismerni! Mesélj magadról!- nézett rám nagy csillogó szemeivel.