ǫᴜᴏᴛᴇs ғʀᴏᴍ ᴏᴜʀ ғᴀᴠᴏʀɪᴛᴇs | ✔

95.

Kedves Thomas!

Ez az első levelem amire emlékszem. Nem tudom hogy az Útvesztő előtt is írtam e már. És hogyha ez nem is az első levelem, úgy érzem ez lesz az utolsó. Tudnod kell hogy nem félek. A haláltól biztosan nem. Inkább a felejtéstől. Attól hogy a vírus kitöröl majd mindent. És ez elég ijesztő. Minden éjjel felsorolom a srácok nevét - Alby , Winston , Chuck.
Újra és újra elismétlem mint valami imát. És elöntenek az emlékek. Az apróságok például amikor a nap beragyogta a tisztást egy pillanattal azelőtt hogy a fal mögé bukott. Emlékszem Serpenyő ragujának az ízére , sosem hittem volna hogy egyszer hiányozni fog!
Rád is emlékszem.
Emlékszem arra amikor felküldtek hozzánk.
Rémült kis zöldfül voltál és még a nevedet sem tudtad. De amikor először berohantál az útvesztőbe, akkor tudtam hogy bárhová követnélek.
És követtelek.
Ahogy mindenki.
Ha újra kezdhetném, én újra megtenném az egészet és semmin sem változtatnék. Nagyon remélem ha egyszer évek múltán te is visszatekintesz , ugyan ezt mondhatod majd te is.
A jövő a te kezedben van Tommy.
Tudom hogy helyesen cselekszel majd.
Ahogy mindig.
Helyettem is vigyázz mindenkire.
És vigyázz magadra.
Megérdemled a boldogságot.
Köszönöm hogy a barátom voltál.
Isten veled : Newt.

Newt levele Thomas-nak | Halálkúra