A spanyol fiú.

Szembesítés.

Itt kezdődött az egész, Erdélyben laktunk, tehát itt is érdekes a dolog, nem sok mindenki mondhatja el magáról, hogy Magyar nemzetiségű, de Erdélyben azaz Romániában élt, és utána pedig kiköltözött Spanyolországba. Szóval mi egy tömbházban éltünk nagyon jól egy bizonyos pontig. Nagyon szerettem ott lakni mivel, nagyon sok barátom lett. Aztán eljött az, hogy a tömbházat a főbérlő el akarta adni és sikerült is neki, ezért, egy faluba költöztünk egy családi házba ami szintén felújításra szorult, ahhoz, hogy egyáltalán be tudjunk költözni. Szóval hitelt vett fel anyum ami nem kevés összeg volt, de, nagy nehezen összehoztuk, hogy be tudjunk költözni. De nem is erről szól a történet, hanem Spanyolországról. Szóval egy évig laktunk ott, amikor egyszer apum elmondta viccesen, hogy Spanyolországba költözünk három nap múlva. Én lemeredtem és egyből a válaszom az volt, hogy NEM! Én NEM fogok el menni, alig illeszkedek be egy másik környezetbe, most menjek egy harmadikba? Ráadásul nem is az anyanyelvemen beszélő emberek élnek ott. Ugye nagybátyám már itt lakott 10 éve és ő hívta fel anyumékat, hogy van üresedés. Kaptak az alkalomra. Egyszer szóltak, hogy három nap múlva menjünk, vegyük meg a jegyet stb. Aztán mégsem, lemondták, mivel aki itt lakott mégis maradt. Ezt később elmesélem, hogy mi miért és hogy van. Szóval, lemondták, aztán rá egy vagy két hétre újra hívtak, de már véglegesen. Három napom volt rá, hogy 14 évesen, lezárjak egy nagy fejezetet az életemben. Aztán volt nagy kabaré, mindent elintézni három nap alatt, de sikerült és szombat délben, keresztapám elvitt minket a Budapesti repülőtérre. Oda értünk leadtuk a csomagokat, még elszívtunk egy cigarettát és indultunk felszállni.