Something New /BEFEJEZETT/

25. Január 1.

Gyorsan leengedtem a hajamat és vissza osontam Adam szobájába. Felvettem a földről a táskámat és pakolászni kezdtem a cuccaimat. Éppen a pulcsimat vettem fel amikor egy kezet éreztem meg a csuklómon. Ijedtemben azonnal megfordultam.

-Mit művelsz? -kérdezte vigyorogva, de továbbra sem engedte el a kezemet.

-Összeszedem a cuccaimat. -magyaráztam.

Adam álmosan nézett rám az ágyból és a kezemnél fogva húzott oda magához. Az egyensúlyomat elvesztve borultam be az ágyba. Nevetve figyelte a bénaságom miközben megtámaszkodtam meztelen mellkasán. Nem szólt semmit, csak a tarkómra csúsztatta a kezét és magához húzott. Csókolni kezdett, de nem csókoltam vissza. Fájdalmasan húzódtam el tőle, de tudtam, hogy ez a helyes.

-Mi az? -kérdezte meglepetten.

-Semmi. -ültem fel nehézkesen.

-Ne mondd, hogy semmi, ha van valami. -nézett rám kíváncsian.

-Időre van szükségem. -túrtam idegesen a hajamba.

-Azt hittem megbeszéltük és jók vagyunk megint. -értetlenkedett.

-Szerinted megbeszéltük? -nevettem fel hitetlenkedve. -Csak tovább bonyolítottuk a dolgokat. Azt hiszem hiba volt a tegnap este. -ismertem be.

-Én nem így látom, de megértem, ha te így gondolod. -mondta szűkszavúan.

Az ágy szélén ülve nyúltam volna a telefonomért, amikor felvillant Adam telefonja is az éjjeliszekrényen és egy sms jelző hang is társult hozzá. Nem akartam, de akaratlanul is a képernyőre pillantottam.

Chloe💞: Boldog új évet!😘
Chloe💞: Nem sokára találkozunk. Szeretlek.

Kikerekedett szemekkel néztem magam elé. Adam valószínűleg észrevehette, mert értetlenül nézett rám. Egy gúnyos mosoly kíséretében nyújtottam neki oda a telefonját, felvettem az enyémet, majd felkeltem az ágyról. Miután meglátta az értesítéseket rögtön lesütötte a szemeit. Pontosan tudta mit gondolok.

-Mi volt előbb a becenév melletti szív, a szeretlek, vagy a mára megbeszélt randi? -kérdeztem rezzenéstelen arccal.

-Hagy magyarázzam meg. -ült fel az ágyon.

-Csupa fül vagyok. -néztem rá kimérten. Végtelenül kíváncsi voltam, hogy ezt mégis, hogy tudná megmagyarázni.

-A szív a neve mellett már régóta ott van, szinte amióta kilencedikben megismerkedtünk. Fogalmam sincs honnan jött neki ez a szeretlek. A mai pedig nem egy randi, csak megbeszétük, hogy összefutunk. -hitetlenkedve felnevettem, de egy kicsit sem voltam meglepődve.

-Oké. -vontam meg a vállam.

-Ennyi? -kérdezte furán.

-Nem nagyon tudok mit mondani, mivel nem akarok veszekedni. -magyaráztam, felvettem a táskám és az ajtó felé indultam.

-Később beszélünk? -kérdezte.

-A Chloe-val való találkozód előtt vagy után? -kérdeztem iróniával teli hangon. -Vagy akár lóghatnánk együtt is. Felváltva csókolózhatnál vele és velem. Ja várjunk... most is ezt csinálod. -hadartam dühösen.

-Gondolom ez egy nem. -értette meg a célzást.

-Szia. -köszöntem el és meg sem várva a válaszát kimentem a szobájából.

Hatalmas erőre volt szükségem, hogy ezt végig csináljam, és ne mutassam ki mennyire rosszul érintett a Chloe-s téma. Az igazság az, hogy nem is annyira lepődtem meg, és már közel sem fájt annyira, mint legelőször, inkább csak dühös voltam.