Maszk Mögé Bújva I.

Az Apátság

Svédországban vagyunk, helyileg is Stockholm környékén egy sötét kolostorban. Az emeberek ezt a kolostort csak a Sötétség Apátságának nevezik. Miért is? Mivel a Sötétség s Mámor nagy Atyja, Papa Emeritus III. és Ghouljai élnek e helyen. Az emberek ezt egy átkozott helynek vélik, mivel ki ide eddig betette lábát, ki nem tette. Ez nem egy szokványos kolostor, hol apácák s szerzetesek járnak, nem itt a sötétség szerzetesei és a Nagyúr él. Emeritus saját szobájában ülve s ablakon kibámulva nézte Stockholm városát. Tudta, hogy neki ugyan nem lesz sokáig ez a helye, ha nem cselekszik gyorsan. Mi lenne a feladata, hogy ő maradhasson a Sötétség Ura? Feleséget, egy Királynőt kell keresnie, aki a Sötétség Nagyasszonya lesz. Egyik szolgálja, Water kopogtat be hozzá. Emeritus egy 'szabad' kijelentéssel beengedte.

-Minden rendben, Nagyuram?-hajolt meg felé az ördög maszkos Ghoul.-Oly csendes volt a mai nap. Szinte alig láttuk önt lent az udvaron.
-Minden rendben.. Csak.. Tudjátok biztos ti is, hogy mi kell, hogy én maradjak a Sötétség Nagyura..-sóhajtott fájdalmasan Emeritus.
-Egy Királynő, ki majdan a Sötétség Nagyasszonya lesz.-válaszolta meg Water.
-Pontosan.. És ettől tartok, hogy nem fogok oly fiatal emberi nőt találni aki hódolna e Sötétségnek.-aggódalmaskodott Emeritus.
-Elődjei is találtak asszonyt, ön is fog, nem adhatja fel a reményt.-bíztatta urát a Ghoul.
-Köszönöm Water.-hajlott halvány mosolyra szája.
-Ez természetes uram.-távozott el Water.

Emeritus tovább bámulta a város fényeit, mikor furcsa érzés csapta meg. Mintha szíve választotja itt lenne a közelben. Ezzel a tudattal feküdt le aludni.
Az éjszaka vihar volt s egy nagyfa dölt ki a kolostor udvarára. Reggel, mikor Emeritus felkelt s kitekintett, Ghouljait látta baltákkal, s fa tuskókkal. Felöltözött és lement az udvarra nézni hűséges szolgáit.

-Jó reggelt Uram!-szólt oda Omega baltával kezében.
-Reggelt neked is. Ahogy látom, gyorsan cselekedtetek. Büszke vagyok rátok.-mosolyodott el a Sötétsêg Ura.
-Vidámabb mint tegnap Atyám!-nevetett Water.-Mi történt?
-Jelet kaptam az éjjel.-válaszolta Emeritus.
-Mit? Hogy vihar van?-vágta rá Air kissé gúnyosan.
-Azt is, de azt is, hogy a jövendőbéli Sötétség Királynője a közelünkben van.
-Csakugyan?-vonta fel szemöldökét maszkja alatt Alpha miközben vágta a fát.
-A Sötétség idefogja vezetni.. Bízok benne.-sóhajtott Emeritus.

Ekkor érkezett a városba egy gyönyörű hölgy, Bernadette Bathory, egy magyar származású nő, ki egyeteme miatt költözött ki egy kis időre. Elutazott kollégiumába, bejelentkezett s ahogy ablakán kitekintett, a Sötétség Apádságot tekintette meg. Elfogta a kíváncsiság, valami vonzotta őt. Amit a hölgyről tudni kell, Heavy Metal rajongó, imádja a sötét, misztikus s démoni dolgokat. Ő maga a Boszorkány Mágiát is próbálgatta. De ez persze nem nézhető ki belőle. Miután lepakolt, bevásárolni indult. Egyre inkább érezte, hogy valami hívja őt az Apátságba. A fiatal hölgy nem ismeri az átkot, ami e hely körül van. A hegy lábához ér ahol egy hosszú, s tekergő lépcső fogadta.

-Ne menjen fel asszonyom!-szólt rá egy járókelő férfi, majd odalépett hozzá. A hölgy mit se értő tekintettel nézett rá.
-Ugyan miért?-szólalt meg ámítóan csengő hangján.
-E hely felett átok ül, nem hallotta még?
-Nem, mesélne nekem?
-Aki felmegy ebbe a kolostorba, az élve többet nem jön le. Fent él a Sötétség Ura, és harcosai, a Ghoulok.
-Ha..ha.. Jó kis mese, de ezt majd én kiderítem igaz-e. Méghogy Ghoulok...Nevetséges..-indult fel a lány.
-De hölgyem!-már se híre, se hamva nem volt neki.

Eközben fent a kolostorban, a Ghoulok eltüntették a kidőlt fát. A fő épületben tartozkodtak mind a hatan, beszélgettek, borozgattak. Emeritus hirtelen a szívéhez kapott.

-Atyám, jól tetszik lenni?-nézett rá Earth, a legalacsonyabb, s legfiatalabb Ghoul.
-Igen.. Jól vagyok..-szólt vissza közömbösen Emeritus.
-Nem úgy látszik s hangzik..-mondta az ifjú.
-Water.. Emlékszel, hogy miről beszéltünk tegnap?-kérdezte az Úr.
-Igen atyám, miért?-kérdezett vissza Water.
-Közelben van..Érzem.. A kolosror környékén..-kelt fel s asztalhoz támaszkodott.
-Alphával megnézzük a kapukat.-ajánlotta fel Omega.

Szót se szólt Papa, de már kint volt a két Ghoul. Körbenézték a kapukat, majd a főbejárati kapuhoz léptek, s megtekintettek egy gyönyörű hölgyet. A lány kicsit megrettenve tőlük hátrább lépett. Nem hitt a szemének, hogy igaz amit az a járókelő mondott neki. A két Ghoul kinyitotta a kapukat neki. Bernadette menekülőre indult, mikor az egyik Ghoul utánaszólt.

-Ne! Ne menekülj!-szólt Alpha. A lány visszanézett.
-Mit akartok tőlem.. Kik.. Mik vagytok..?-kérdezte félve.

-=•°Folytatjuk°•=-