A modern Roxfort

1. fejezet: Roxfort, 2017. Szeptember 1.

Lomha szél legyezgette a fúriafűz leveleit, mely ma már a harmadik madárkáját ütötte agyon. Az óriáspolip még egyszer megízlelte csápjaival a levegő érzését, mielőtt nyugovóra tért volna. A bagolyház ezzel szemben pedig éppen ébredezni kezdett, a Tiltott Rengeteg meganyi éjszakai lényével együtt. Hirtelen vonat füttyszava hasította át az este csendjét.

A Roxfort Express beért a pályaudvarra. A felsőbbévesek kiszállás után elindultak a thesztrál-vontatta fiákerek felé, melyekről legtöbbjük az hitte, magától mozognak, az elsősöket pedig Hagrid kísérte a tavon várakozó csónakok felé.

Mindeközben a kastélyban McGalagony igazgatónő a nagyterem elvarázsolt mennyezetén nézegette a holdat. Tizenkilenc éve a nagy csata után az igazgatói tanács McGalagony professzort bízta meg az iskola vezetésével. Nem fogok hazudni: számított a felkérésre, és örömmel fogadta el. Többen voltak, akik, Dombledore-hoz hasonlóan a miniszteri székben látták volna szívesebben, de Minerva McGalagony az iskolát választotta.

Azóta hatalmas változások mentek végbe a létesítményben. Vegyük például a Mardekár házat, mely „felhígult", vagyis már nem csak „aranyvérűek" lehetnek a tagjai. Bizony, egy-egy mugli származásút is a kígyó házába osztott a Teszlek Süveg. Eleinte Lumpsluk professzor állt élére, ki még pár évet ledolgozott a neves intézményben.

A Griffendél ház vezetését már nehezebb volt megoldania. Pár évig Hagridra hárult a feladat, majd az új átváltoztatás tanárra, Althe Rale professzorra bízta az oroszlánok felügyeletét. A sötét varázslatok kivédése tantárgyat pedig Hexemony Jiggs professzor vette át. Bimba professzort, ki pár év múlva nyugdíjba vonult, Neville Longbottom váltotta. Végül, de nem utolsó sorban a bájitaltan oktatását a szláv származású Kotj Vaas professzor vette át, aki ezelőtt a Durmstrang tanára volt, és ki azóta a Mardekár házvezető tanára lett.

Nyílt a nagyterem ajtaja, a diákok pedig lassan megérkeztek. Miután már minden felsőbbéves a háza asztalánál ült, megérkezett Flitwick professzor, kezében egy háromlábú sámlival és egy ősöreg süveggel. Bevezette az elsősöket, akik a tanári asztal előtt sorakoztak fel. Az igazgatónő szólásra emelkedett.

- Üdvözlök minden diákot a Roxfortban! Hamarosan kezdetét veszi a tanévnyitó lakoma, de még előtte az elsősök beosztásra kerülnek a roxforti házakba: a Grffendélbe, a Hugrabugba, a Hollóhátba és a Mardekárba. Mindenekelőtt idézném Dumbledore igazgató urat, ki hosszú évekig vezette a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát, és aki rávilágított, hogy nem minden alkalom a legmegfelelőbb a szónoklatra. Íme: filkó, pityer...

De az idézetet már nem tudta befejezni, ugyanis az egyik gólya zsebe egy robbanás kíséretében lángra lobbant. Szomszédai ijedten hőköltek hátra, az asztaloknál pedig nem egy diák riadtan pattant fel ültéből. McGalagony pár pillanatnyi döbbenet után lengette csak meg pálcáját, eloltva a lángoló talárt.

Egy okostelefon, név szerint egy Samsung Galaxy Note 7 esett a tanári asztal elé.

Az igazgató arcára döbbenetet ült ki. Nem kevés időt töltött muglik között, így azonnal felismerte a tárgyat. De a kastélyban most látta először. Gyorsan rendbeszedte gondolatait, majd ismét a diáksereghez fordult. Hangja egy kicsit még mindig remegett a döbbenettől.

- Nos, a történtek fényében a beosztás előtt illene átadnom pár információt. Az iskola területén belül nem véletlenül nem használunk mugli telefonokat és egyéb ketyeréket. Tudniillik, az iskolában a mágikus rezgés az összes hasonló eszköz működését lehetetlenné teszi, a labilisabbak pedig, nos... - Jelentőségteljes pillantást vetett a telefon maradványaira. Csak egy rövid hatásszünet után folytatta:

- Éppen ezért megkérnék minden diákot, hogy ne is próbálkozzon a használatukkal. A legbiztonságosabb az lenne, ha hazaküldenék őket. Az elsősök se aggódjanak, ha nincs baglyuk, az iskolai baglyokat, természetesen, mindenki használhatja. Szerintem térjük is rá a beosztásra! Flitwick professzor, öné a szó – ezzel helyet foglalt.

Hiába kezdődött el a beosztás, nem tudott szabadulni a telefon gondolatától. Pedig Granger figyelmeztette rá. A legjobb lesz, ha vacsora után küld neki egy baglyot. Igen, ezt fogja csinálni. Addig is, megpróbált lenyugodni, és a beosztásra figyleni.

„Lám, lám, ez nem Ron és Hermione lánya? Hogy is hívják... Megvan, Rose! Úgy, jó helyen lesz a Griffendélben. Most meg Draco fia húzza fejébe a süveget. Nem is kellett teljesen a fejébe húznia, a süveg már kiáltotta is a Mardekárt. Potter jön, Albus Perselus Potter. Albus és Perselus. A haja az apjáé... Mardekár? Nos, különös dolog, annyi szent!"

Miután mindenki helyet foglalt, a tányérok megteltek ínycsiklandozó finomságokkal. Megkezdődött a lakoma. A házimanók ismét kitettek magukért. Vacsora közben a zajszint hirtelen megugrott. Nagy téma volt természetesen a telefon robbanása is. A diákok csak azt hitték, hogy a tanári asztalnál nem hallatszik, amit beszélnek. Természetesen tévedtek.

Kiderült a beszélgetésekből, hogy csupán a mugli származású elsősök között volt pár, ki hozott magával telefont. A felsőbbévesek és máguscsaládból származók mind megmosolyogták a próbálkozásukat.

Egyszer csak egy érdekes félmondat jutott McGalagony fülébe, Rose Granger-Weasley szájából:

-... ha olvastad volna a Roxfort történetét...

„Tényleg Granger lánya" futott át az igazgatónő agyán. „Persze! A telefonos kölyök a Griffendélbe került, és most ott ül Rose mellett!"

Hamarosan elfogyott már a desszert is, és az egész társaságon úrrá lett az esti jóllakottsággal járó fáradtság. Egy hosszú órákon át tartó vonatút eléggé kimerítő tud lenni, és nem csak a legfiatalabbak számára. Ezért az igazgatónő hamar ágyba parancsolta őket.

Csak a tanárok maradtak a nagyteremben. Ekkor került elő pár zöld üveg. Egy (vagy több) pohár bor mellett a tanári kar hosszú beszélgetésbe kezdett, mely témái között szerepelt az okostelefon, a mardekáros Potter, az elsősök úgy általában, a kviddics meg hasonlók.

- Szerintem mihamarabb írnia kéne a miniszter asszonynak! – Vélekedett Longbottom.

- Fölösleges írni, menjen személyesen a minisztériumba, MgGalagony professzor! – Tanácsolta Hagrid. – Higgye el, minél hamarabb értesülni akar majd a fejleményekről!

- Presze, hogy értesülni akar – szólt közbe McGalagony, - hiszen már mióta keresi a megoldást a varázsvilág „elegdroniszálására" vagy mire. Még külön kutatócsoportot is létrehozott a gyors siker reményében.

- Arról már én is hallottam – folytatta Hagrid. – Ha valamit a fejébe vesz, nem igazán enged belőle, annyi szent! Emlékszik-e arra a manófelszabadító mozgalmára?

Végül abban maradtak, megírja a miniszter asszonynak, hogy szeptember 3-án hét órakor meglátogatja az irodájában. A tanári kar is lassan felkereste a saját szobáját. Az első tanítási nap nekik is kemény munka volt, ki akarták magukat aludni előtte.

De McGalagony baglya nem alhatott! Neki minél sebesebben el kellet repítenie a hírt Londonba, a Mágiaügyi Minisztériumba. Jó munkát végzett, mire a címzett irodájába ért olyan reggel 9 fele, a levél már az asztalán hevert. Nem maradt sokáig felbontatlan.