Az én hősöm

1. Beacon Hills

- Luca, mit csináltál már megint? - hallom anya dorgáló hangját. Mivel a nap nagy részét a szobámban töltöttem, el nem tudtam képzelni, mi lehet a probléma.

- Mit? - néztem le a lépcsőn.

- Akkora kupi van a házban, hogy lehet így élni? - csóválta a fejét.

- Anyaaa, holnap kezdem az új sulit, hadd pihizzek most egy kicsit - néztem rá kiskutyaszemekkel. Szerencsére meghatottam, engedékenyen intett.

- Csak készülődj, majd a húgoddal eltakarítom a romokat. Lauraaa, kérlek segíts nekem - kiáltott anyu a 2 évvel fiatalabb tesómnak, én pedig visszakuckóztam a babzsákfotelembe és régi fényképeket nézegettem: amikor a nagyszüleim fiatalok voltak - egy csomó kép az esküvőjükről, ami egy magyar kisvárosban volt, fotók balatoni nyaralásokról és apukám gyermekkoráról. Mindig is szerettem családi fotókat nézegetni, főleg azokról az időkről, amik még Magyarországon, Európában készültek az akkor még fiatal nagyszüleimről, bár sajnos abban az időben nem készítettek olyan sok képet, egy-egy fotó szülinapokon, évfordulókon... Apukám édesapja és édesanyja '56-ban menekülni kényszerültek, így kerültek Kanadába, Torontóba. A nagyi már pár éve elhunyt, nagypapa nemrég követte. A költözésben már régóta gondolkoztunk, végül Beacon Hills mellett döntöttünk. Remélem, lesznek barátaim, és könnyű lesz beilleszkedni a gimibe.

Vacsorára én is lementem a családhoz. Evés után átbeszéltük, minden papír megvan-e, ami a beiratkozáshoz kellett, majd visszavonultam a szobámba. Laura egyszercsak beosont a szobámba.

- Mit csinálsz? - suttogta.

- Semmit - beljebb húzódtam az ágyon, és megveregettem magam mellett a matracot. A húgom be is fészkelte magát mellém.

- Szerinted lesznem barátaink? - kérdezte.

- Hát persze - pusziltam meg a fejét.

- Annyira izgulok. Majd legalább együtt ebédelünk?

- Aha, annyi szünetet töltünk együtt, amennyit csak tudunk - mosolyogtam rá.

Még egy ideig beszélgettünk a suliról, helyes színészekről, sorozatokról, majd fél 11-kor Laura elbúcsúzott, hogy ki tudjuk magunkat rendesen pihenni. Személy szerint én azonnal el is aludtam.