Maradj mellettem! [Befejezett]

1. fejezet

-­­ Viktor, mi ütött beléd? – állok meg a zsúfolt utca közepén – Mi ez így hirtelen? Mégis miért megyünk Szentpétervárra? – meredek bosszúsan edzőm viharos tengert idéző szemeibe. Idegesen toporogva figyelem a minket kikerülő személyeket, visszagondolva a mai reggelre. Viktor felkelés után és reggeli közben is teljesen normálisan viselkedett. Egészen addig a megszokott pályáján haladt a napunk, amíg el nem kezdtem volna készülni, hogy megindulhassunk a jégpályára. Ugyanis akkor Viktor bejelentette, hogy ma repülőbe szállva látogatást fogunk tenni az ő szülővárosába.

- Yuuri, már mondtam, hogy meglepetés lesz. – még közelebb lép hozzám a nyüzsgő tömegben, megragadja az állam, hogy véletlenül se nézhessek félre, és mély búgó hangon folytatja – Lazítsd el magad! Meg szeretnélek lepni, és amúgy is kijár neked egy kis pihenés. Jelenleg úgyis az Európa-bajnokság tart.

Égő arccal távolodok el Viktortól, és eldadogok egy oké-szerűséget. Így húzom tovább a bőröndömet magam után, amiben ejtésem sincs, mi lehet, mivel Viktor pakolt bele valamikor titokban. Beszállunk egy taxiba, ami majd elvisz minket a reptérhez. Viktor határtalan boldogsággal ül be mellém, és épp azt ecseteli, mennyire tetszeni fog nekem a meglepetése, én pedig elmosolyodok.

Most már annyira természetesnek veszem a közelségét, mintha nem is kilenc hónapja robbant volna be hirtelen az életembe. Azóta én is megváltoztam, és a jelenléte nélkülözhetetlenné vált számomra. Tisztában vagyok a saját önzőségemmel, hisz míg engem edz, és neki köszönhetően az én karrierem egyre színesebbé válik, addig az övé szép lassan elhal. A Grand Prix óta nem hoztuk szóba ezt a témát, de én sokat rágódtam rajta. Mi van, ha elbukok, és a fáradozásai elvesztik jelentőségüket? Vagy ha úgy dönt, nem vagyok érdemes arra, hogy tovább eddzen, és inkább Yuriot vagy egy másik új tehetséget választ? Hisz az orosz Yuri sokkal magabiztosabb, és tehetségesebb nálam... Annyi a kérdőjel, és én félek, hogy egy nap arra ébredek, hogy Viktor más utat választott, amiben nekem nincs helyem. Az annyival kézenfekvőbb lenne, és én nem is hibáztatnám őt érte. De...

- Yuuri, figyelsz te egyáltalán rám? – szakít ki merengésemből Viktor. Összerezzenek, mivel fogalmam sincs, mennyi ideje ülünk a taxiban. Körbenézek és meglepetten veszem tudomásul, hogy már megérkeztünk a repülőtérre, és Viktor épp előttem kászálódik ki az autóból.

Viktor szemszöge:

Miután megérkeztünk, nem kellett sokat várnunk a gép indulásáig.

Belépünk a repülő belsejébe, és elfoglaljuk a helyünket. Yuurit egy széles mosoly kíséretében engedem előre az ablak melletti üléshez.

Emlékszem, ugyanezzel a járattal utaztam akkor is, amikor hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy Yuuri edzője szeretnék lenni. Azon a közzétett videón első pillantásra elvarázsolt. Egy új arcát láthattam meg akkor, hisz azelőtt csak a vereségtől letört, vagy a pezsgő hatására lerészegült Yuurira emlékezhettem. Pedig mennyi arca van! És én mindegyikbe egyaránt beleszerettem. Igen, szeretem Yuurit. Ahogy a legkisebb apróságtól is olyan édesen elpirul, vagy amikor előtör benne az „eros-a", és ő válik a kezdeményező féllé. De vajon ő mit érezhet irántam? Számára én csak egy edző vagyok? Vagy ami még rosszabb, valaki másba szerelmes? Talán Chrisbe vagy Pichitbe? Vagy éppen JJ-be?!

De nem, nem gondolhatok rögtön a legrosszabbra! – JJ... – Inkább Yuuri felé sandítok, így még épp láthatom, ahogy elkapja felőlem a tekintetét. Engem nézett? Ettől végtelen melegség önti el a porcikáimat.

- Nyugodtan aludj egyet, hosszú utunk lesz. – mondom neki egy meleg mosoly kíséretében, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogom, és kedvesen megszorítom a kezét. Figyelem Yuuri reakcióját, remélve, nem utasítja vissza a közeledésemet. Legnagyobb megkönnyebbülésemre és örömömre a fiú egy halvány pír kíséretében erősebben szorítja meg a markomat, és egy félénk, ragyogó mosolyt küld felém.

Ettől az egyszerű gesztustól eszeveszett dübörgésbe kezd a szívem, és csak reménykedni tudok, hogy Yuuri nem hallja meg.

Eközben ő még nagyobb meglepetést okoz. A kezemet továbbra is szorítva ráhajtja a fejét a vállamra, majd becsukja azokat a gyönyörű, barna szemeit.

Na, ha idáig nem is hallotta szívem ritmustalanná vált zakatolását, most biztosra veszem, hogy igen!

Miközben én próbálom újra egyenletessé változtatni a szívritmusomat, hallom, hogy Yuuri légzése egyre szabályosabbá válik.

Megkockáztatok egy futó pillantást vetni az arcára. Ám a szemeimet nem tudom elválasztani az eléjük táruló látványtól, így leplezetlenül fürkészem tovább Yuuri kisimult arcvonásait. Enyhén szétnyílt, rózsaszín ajkaira minduntalan visszatér a tekintetem, így egy idő után már szemérmetlenül csak azokat bámulom.

Kis idő múlva érzem, hogy az én szemeim is kezdenek leragadni. Az ujjaink még mindig egymásra vannak kulcsolódva, ami valamilyen oknál fogva megnyugtat. Majd Yuuri ujjbegyeit cirógatva lassan engemet is elnyom az álom.

~*~

Na sziasztok. Ez egy rövid bevezető fejezet lett volna, remélem elnyerte a tetszéseteket. :)