Az Ellenség Gyermeke

2.

Holly valami olyat tett, amit az 5 éves SHIELD pályafutása alatt még egyszer sem: Reggel nyolckor felkelt és kávét főzött. Aztán kiszellőztetett a konyhában és kiengedte azt a kismadarat, amit a beköltözésük óta (három napja) már legalább ötször bezártak a fürdőbe.

Majd nekiállt reggelit csinálni. Mert most már erre is volt ideje! Soha nem tagadta, elsők között szavazott arra, hogy a New York állambeli bázist nyissák meg a SHIELD ügynökei előtt is.

Sokkal kényelmesebb volt most, hogy nem kell a fél országon átrepülnie, ha behívják New Yorkba. Ami elég régen volt már...

Elmélkedve kavarta be a palacsinta tésztát. Mikor is járt utoljára New Yorkban? Mármint dolgozni. Annyira nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy félbehagyva a reggelit elindult a szobájába, hogy megnézze a naptárját.

Mivel az épületnek csak a legfelső szintjén laktak a Bosszúállók maradt további három az ügynökök és az ott dolgozók irodájának, három edző és eligazítóteremnek, és egy labornak. Ettől alig két kilóméterre voltak a lakótömbök. Tehát végül is mégiscsak lakásuk lett. Konyha, nappali és két háló. Még külön fürdő is volt! Ami Katie mellett a hosszútávú túlélés kulcsa.

A szobába érve (ami jelenleg egy matracból, egy üres gardróbból és legalább tíz különböző méretű és formájú dobozból állt) elkezdte feltúrni a cuccait, hogy megkeresse a naplóját. Éppen a harmadik doboz tartalmát borította a padlóra mikor megjelent Katie az ajtóban. Szürke mackónadrágban és egy kinyúlt fehér pólóban, amin mini pingvinkék csúszdáztak le befagyott vízesésekről. Abszolút felnőttes.

-       Hány óra van? – morogta Kate és félrehúzta a frufruját a szeme elől, hogy lássa barátnőjét.

-       Fél kilenc. – válaszolta Holly és könyékig eltűnt egy újabb dobozban – Hah! Megvan! - Diadalmasan emelte fel a fekete kis noteszt, de Kate már nem figyelt. Még hallani lehet, ahogy káromkodva végigrohan a lakáson a konyháig, ahonnan futott a fürdőbe útközben felhajtva egy egész bögre kávét.

-       Jézusom Holly! – kiabálta – Gyere gyorsa! Vissza jött a madár!

-       Fogd meg és tedd ki az ablakon! – csak hangosan üvöltve tudták egymást megérteni, mert Katie már becsukta az ajtót.

-       Nem merem! Nagyon csúnyán néz rám!

-       Katie az egy madár! Nem akar bántani! – közölte Holly és nekiállt visszadobálni a cuccait a dobozba.

-       Dehogyisnem! – ellenkezett Kate. – Gyere tedd már ki! El fogok késni! – Ezután Holly valami nagyon csúnyát mondott, de azért felkelt és nagy léptekkel elindult Katie fürdője felé.

¥¥¥¥

Kate nem mert rákérdezni, mibe került az ENSZ-nek elintézni, hogy James Barnest még lefagyasztva hozzák el New Yorkba.

Kicsit ijesztő volt. Már két teljes éve aludt. Ha felébred azt hiszi majd, csak egy perc volt az egész. Aztán majd szépen eszébe jut minden. Minden. Elmosolyodott a gondolatra, hogyan fog reagálni, ha megtudja mit tervez azzal a vörös kiskönyvvel, amiről ő is csak annyit tudott, hogy egyedül azzal lehet irányítani. Érdekes lesz, annyit szent.

Már legalább öt perce nézett farkasszemet a nyugodtan alvó Barnesal. Meglepően jólképű ahhoz képest, hogy lassan százkettő lesz. Jól áll neki, ha éppen senki nem turkál az agyában.

-       Már nem sokáig lesz ilyen nyugodt. – mondta egy nagyon is népszerű hang mellette. Mikor oldalra fordította a fejét nem kisebb személy, mint maga Amerika Kapitány állt mellette.