Sorsszerű a szerelmük?
Új, igéző regény sorsról, barátságról és a szerelem gyógyító erejéről...
Sissi nem hisz a szerencsében. A tizenegyedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Sissi eltemette magában az érzelme...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Minden kisgyerek álma, hogy egyszer neki is legyen egy szülinapi partija. Én is közéjük tartoztam, mindig is arról álmodoztam, hogy ott állok majd egy tiarával a fejemen és engem ünnepelnek. Hetekig könyörögtem anyuéknak, hogy megengedjék a szülinapi bulit és végül bele mentek, bárcsak sose akartam volna bulit tartani.
- Sissi, lassan készülődj, mindjárt jönnek a barátaid a szülinapi bulidra. – mondja anya.
- Rendben anyuci.
Felvettem a rózsaszín újonnan vett ruhácskámat és a hozzá illő tiarámat is. Az arcomon hatalmas mosoly terült el, ha csak rá gondoltam, hogy mindjárt itt van az idő, hogy engem ünnepeljenek. Ekkor még nem is gondoltam, hogy a 11. szülinapom maga a pokol lesz és, hogy ezután már semmi sem lesz a rég még én sem.
Lesiettem a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem. Ott vártam, hogy megérkezzenek a barátnőim és a barátaim. Először Eve jött meg a legjobb barátnőm, egy hatalmas öleléssel köszöntöttem.
- Kezdődik a buli, izgatott vagy? – kérdezi Eve.
- Igen, mi van, ha nem jönnek el? Vagy ha nem fog tetszeni nekik?
- Nyugi tökéletes lesz. – vigyorog rám. Remélem is.
A buli eleje egész jól ment, megettük a tortát, utána kibontottam az ajándékaimat, majd elkezdtünk bújócskázni. Épp készültem elbújni, mikor oda jött hozzám a tesóm legjobb barátja. Azt mondta, hogy oda akarja adni az ajándékomat, én meg vele mentem, ekkor még nem gondoltam semmi rosszra sem csak arra, hogy megkapom az ajándékomat. A szobámba vezetett be, majd utánam becsukta az ajtót. Még ekkor sem volt semmi bajom, izgatott voltam vajon mit kaphatok, reméltem, hogy egy babát vagy hajcsatot, vagy bármi ilyen lányos dolgot. Mikor meghallottam, hogy kattan a zár végig futott rajtam a hideg, ekkor már éreztem, hogy itt valami nem stimmel.
- Hol az ajándékom? – kérdeztem meg remegő hangon. Nem tetszett, ahogy rám nézett.
- Nagyon szép vagy ma Sissi. – nézett rám Márk.
- Köszönöm, de lassan vissza kell mennem, hogy megtaláljanak.
- Persze, csak egy pillanat.
Elkezdett felém közeledni, én meg hátráltam, míg neki nem ütköztem az ágyamnak. Ekkor már tudtam, hogy soha nem kellett volna bejönnöm a lakásba, és soha nem kellett volna bulit tartanom. Ekkor haltam meg végleg és soha nem jöttem rendbe, mert akkor ami velem történt az örökre össze tört és talán soha nem leszek újra egy egész ember.
