Fulladás

1. Rész

Érezted már azt, hogy akár, hogy küzdesz valami ellen az egyre erősebb? Hogy úsznál a víz felszíne felé de a mélység lehúz? Hogy minnél jobban kapálózol annál nehezebb? Hát pont így érzek én is két fiúnak Köszönhetően. De kezdjük is az elején.

A nevem Nina a kezdet kezdetén még csak 15 éves voltam. Én voltam az a naiv álmodozó kislány aki mindig a szerelemről álmodozott. Tudjátok, hogy jön egy fiú varázslatos módon belétek szeret és elcsattan a felejthetetlen első csók. Hát az első része végülis teljesült.

Egy átlagos sulis napnak indult, a barátnőmmel Oliviával felszálltunk a második úgynevezett rásegítő buszra. Ez is akár a többi 50 helyes távolsági busz. Mivel nem volt rajta hely ezért közepén álltunk a hátsó ajtóval szemben. Jól el beszélgettünk míg elértünk a sport pálya melletti megállóhoz, ahol a leszállók között megpillantottam 2 csodás barna szemet. A szempár tulajdonosa engem míg én őt néztem. Furcsa és egyben különleges pillanat volt, amit a busz becsukódó ajtaja szakitott meg.
A barátnőmnek meséltem mi történt, hisz ő épp nem velem és a pillanatommal foglalkozott.

Az utolsó megállóban mi is leszálltunk és elindultunk az iskola felé. Ez a pillanat számomra mindig kínként jelent meg ugyanis nyelv tagozaton voltam és nem éppen ment a nyelv. Tudom furán hangzik, de ez nem lényeges, hogy-hogy kerültem oda.
A nap többi részében nem találkoztam Olival, ő másik osztályba járt. Az én napom furcsa módon rövid volt 6 órám volt, így korábbi busszal haza mentem.
A busz hangulata eszembe juttatta a reggel történteket és reméltem, hogy újra látom.
Izgatottan vártam a sportpálya megállóját. A táskámat magam mellé raktam és vártam, hogy a felszállók között ott legyen ő, és fogalmam sincs milyen csoda folytán mellém üljön.
Ő meg is jelent és egyre közeledett felém. Szemmel követtem minden mozdulatát míg végül elért az én ülésemhez.
Tudom mit gondoltok, most jön az a rész, hogy le ült mellém.. De sajnos nem. A másik oldalon ült le valószínűleg a haverja mellé.
Nem is tudom mit gondoltam, biztos a reggelt is csak a kósza gondolataim rakták össze. Hogy egy ilyen srác pont engem nézzen? Ugyan. Kizárt!

A megálló ahol én le szálltam hamar eljott. Az ajtótol nem mertem hátra fordulni, hogy vajon néz-e.
Az ajtó kinyílt és én le léptem a járműről a szilárd talajra. Hazafelé kissé csalódottan, de még is boldogan ballagtam.
A nap további része hát... Unalmas volt. Barátokkal beszélgettem, tanultam, ettem majd fürödtem és végül aludtam.

A következő nap nagy része ugyan így telt kivéve, hogy hazafelé menet nem láttam. És ez így ment jó pár hétig.
Én próbáltam megkeresni, hogy a buszmegálló környékén ahol ő leszáll megnéztem az iskolák Facebook oldalát. Végig néztem az embereket akik követik és kutattam hátha ott lesz. De semmi.

Mint mondtam elég sok idő eltelt így, míg egy nap ismét a buszon álltunk Olival csak most kicsit előrébb. Jót beszélgettünk út közben és most mind ketten vártuk a fiú reakcióját.
De azt hiszem erre nem számítottam.
A busz megállt, az emberek leszálltak ahogy ő is. És velünk szemben állt és addig nézett még el nem indult a busz. Azt hiszem kicsit meg is ijedtem és biztos lettem benne, hogy Olit pásztázza két barna szeme.
Hisz kinézne engem? Hétköznapi barna hosszú haj, zöldesbarna szem enyhén szeplős orr és kicsi termet. Semmi extra. Ezzel ellentétben Olinak világosabb és hosszabb haja volt, szép szeplőtelen arca és fogszabályzoja, ami valljuk be nagyon jól állt neki és nagy divat is volt.
-Hallod ez téged nézett! - Szólalt meg mellettem Olivia.
-Ugyan dehogy. Biztos téged nézett. - Mondtam teljesen biztosan, de titkon másban reménykedve.
Elértünk az utolsó megállóig és Oliv elkezdte suttogni, hogy ott van az a sapkás srác aki a haverja a rejtélyes barna szemű fiúnak. A 9 D-be jár abba a suliba ahova mi.
Több se kellett, az az osztály a mi termünk melletti volt, sokszor mentem át hisz oda járt a legjobb barátnőm Evi.
Ezen a napon is át mentem és meg kerestem szemmel a fiút, Evelint kihívtam és megkérdeztem ki az a fiú. Nem kellett túl sokat magyarázkodnom, hisz tudott mindenről. Elmondta a nevét és még össze is szedtük mi is a tervem.
A szünet hamar elsuhant és meg kezdődött az óra.

Tanítás után én a plázába mentem a spárban vettem kaját és egy top joy-t. A felső emeletre mentem, rá csatlakoztam a WiFire és meg kezdtem a kutatást.
A 9 D-s fiú hamar meglett és az ismerőseit is egy óra alatt kb át néztem és meg is találtam akit kerestem.
El nézegettem az oldalát, majd írt Oli, hogy mindjárt itt van és én elindultam elé.
A lépcsőn feljövet megmutattam neki a fiút aki neve mint kiderült Tomi.
Meg mutattam a kupakot is ami az innivalóm kupakja mert különös módon az állt benne "Ha most nem akkor mikor?". Már pedig én féltem bejelölni a fiút, de "ha most nem, akkor mikor?"
Oli biztatására bejelöltem. Majd haza indultunk és izgatottan vártam, mi jön ezután...

Tudom nem a leg részletesebb, de ebbe még nem nagyon akarok részletezni mert az elnyomná a lényeget. Remélem tetszett és velem tartasz a továbbiakban is!