25 NAP -csajok nélkül-

00|0.nap

New Yorkban a mai nap sem különbözik a többitől ha a reggeli csúcs forgalomról és nyüzsgésről van szó vagy éppenséggel arról hogy a Monaco média birodalomba ahol gőzerővel iparkodnak megírni pikáns cikkeiket a város nagy újságírói, újonc érkezett.

Az ott dolgozók többségének ez is csak egy ugyanolyan,munkával és hajszolással teli szerda mint a tegnapi kedd. Semmi különös vagy szokatlan nincs benne ami felkeltené az érdeklődésüket. Az asszisztensek csinálják amit a főnökük mond, az újságírók próbálnak minnél több anyagot gyűjteni, próbálják minnél hittelesebbé tenni azt amit papírra vetnek majd az olvasók szeme elé tárni azt x példányszámban. A marketing osztályon gőzerővel folyik az ötletelés az új reklámok kapcsán és még sorolhatnám, hisz a hatalmas Monaco nevű felhőkarcolóban annyi meg annyi ágazat van hogy aligha meg lehet számlálni.

Viszont Cordelia Michaelson izgatottan és mosolygósan lép be a hatalmas üveg ajtón ami az irodájához vezet immár hivatalosan is újdonsült szerkesztőként. Izgatott, mivel az újoncot rábízták így neki kell betanítania és ismertetni vele a helyi szokásokat hogy egy nap majd haszna is legyen, ahogy azt Mrs. Clark, a főnöke mondta.

A 27 éves nő mindig is várt erre a pillanatra hogy egyszer majd valakinek átadja a tapasztalatait és olyan dolgozóvá formálja, akár csak önmaga, így mikor rábízták a feladatot, roppant lelkes lett.

-Jó reggelt, Jane!- köszön rá a portás akinek öregedő arca es őszes haja nélkül már el sem tudná képzelni a helyet .

-Jó reggelt Max! Jól aludtál?- mosolyog rá, miközben a kulcsait matatja elő táskája mélyéből.

-Egész jól,köszonöm.- mosolyog vissza a középkorú férfi. -Ma jön az új gyerek! Szerencsés hogy tőled tanulhat.'felkialtojel'

-Ne is mondd! Nagyon izgulok! -sóhajt Cordelia.

-Ügyes leszel!

A kis társalgás után  folytatja útját a hosszú folyosón míg elér a lifthez. Beszáll és megnyomja a hármas gombot, míg  felér az adott emeletre, kellemes ám bár megszokott zene kíséri útján. Végig sétál az emberekkel teli folyosón, a fontosabb személyeknek köszönve, majd betér az irodájába.

Eközben egy Queen Street-i társasház falai közt Mike Harvey és két barátja, Dennis Baker és Jason Maxvell éppen ruhát válogatnak Mike első munkanapjára a Monaco-nál. Szokásukhoz híven késésben vannak, legalább egy 10 perccel később fognak beérni a pár saroknyira lévő üzletházba mint kéne, révén annak hogy Harvey ruhatárában aligha fellelhető egy normális ing ami pont jó rá ellenkezőleg az eddig felpróbált ruhadarabokkal amik vagy túl nagyok voltak rá vagy a karjáig sem jöttek föl. Dennis és Jason a Monaco-nál dolgoznak,a Marketing osztályon és mivel legjobb barátjuk már hónapok óta munkanélküli, beszervezték gyakornoknak a szerkesztőséghez. Mike mindig is értett az ilyesmihez, csak sosem tudott kibonatkozni így most ez egy jó alkalom hozzá. Persze ha nem rugatja ki magát már az első héten. Mivel az elmúlt évben csaknem 5 munkahelyről tanácsolták el még a kezdeti időszakban. Mindig sikerül valami olyan dolgot csinálnia aminek végül eltanácsolás vége. De itt most a legjobbakban reménykednek.

-Készen álltok?- szól ki izgatottan Mike a wardrobe-ból.

-Mostmár tényleg indulnunk kéne, úgyhogy nem ártana kijönnöd onnan!- mondja Dennis.

-Akkor megyek! -lép ki barátai elé.

Immár teljes öltözékben, munkára készen sétál ki a kis helységből.

-Úgy nézel ki mint valami 50 éves berozsdásodott családapa és egy elcseszett kőgazdag 10 éves gyerek keveréke. -állapítja meg barátja, mire ezt Mike csak egy unott arckifejezéssel díjazza.