A múlt titkai

Prológus

Nos valószínűleg egyik kép se fog kapcsolódni a történethez. Ezért előre is elnézést kérek.

Prológus

Egy palota kertjében egy 4-5 éves kislány játszik, s a palota ablakából egy arany és egy smaragd zöld szempár figyelte minden mozdulatát. A bent lévõ férfinak rövid fehér haja volt és a mellette álló nõ hosszú fekete hajával szép kontrasztot alkottak. A kint játszó kislánynak hosszú fekete haja, smaragd zöld szeme és egy pár zöld méregcsíkja volt. A bent lévõ pár aggódva nézte a kislány minden mozdulatát, s nehéz szívvel bár de meghozták döntésüket.

-Akkor biztonságba viszed Kagomét?-kérdezte a nõ
-Persze Kasuga, de veled mi lesz?-kérdezte aggódva a férfi
-Nem lesz semmi bajom, de szólnunk kellene Nyugat urának is.-mondta töprengve Kasuga
-Tudom, de nem akarlak magadra hagyni.-mondta
-Muszáj, mert különben Kagoménak baja esik. Takumi kérlek minél elõbb induljatok.-mondta Kasuga
-Rendben, akkor még ma elindulunk.

Még egy darabig beszélgettek s pár óra múlva Takumi és a kis Kagoméval a kezeiben fénygömbbé alakult és nyugat fele repült. Hosszú út állt elõttük, s még csak az elején jártak, mivel a kis Kagome miatt sûrûn meg kellett állniuk. Aznap este az erdõben éjszakáztak és korán reggel folytatták útjukat nyugat irányába. Már lassan egy hete úton voltak mikor végre elérték nyugat határát, ahonnan gyalog folytatták útjukat s egybõl belebotlottak a területen járõrözõ katonák egyikébe. A járõr az idegeneket a palotába vezette, ahol egy nagy terembe zárták õket míg a terület ura nem dönt a sorsuk felõl. Az egyik szolgáló értesítette a palota urát, aki épp felesége és alig egy éves lányuk mellett volt. Kicsit meglepetten ment a fogadó terembe, ahol már várták õt. Takumi megfordulva egy keserû mosollyal üdvözölte barátját, aki meglepetten viszonozta a feléje nyújtott baráti jobbot. A magas arany sárga szemû, hosszú fehér hajú férfi érdeklõdve nézett barátja háta mögé, ahol Kagome teljesen apja lábához lapult ijedtében. Takumi mosolyogva figyelte lányát, de mosolya hamar lehervadt amint eszébe jutott jövetelük valódi oka, de még mielõtt belekezdhetett volna mondandójába az ajtón egy 8-9 éves forma arany sárga szemû, hosszú fehér hajú fiú robbant be a terembe.

-Sesshoumaru!-hallatszott a szigorú hang, mire a fiú megdermedt
-Hagyd csak Inu no Taishou barátom.-mondta elnézõen Takumi
-Miért kerestél barátom? Mert nem véletlenül vagy itt.
-Ez igaz Inu no Taishou, de ezt inkább négyszemközt mondanám el neked.-mondta, s közben a két gyerekre nézett
-Rendben Takumi. Sesshoumaru kérlek vidd magaddal ezt a fiatal hölgyet és szórakoztasd el.-mondta ellentmondást nem tûrõ hangon

A fiú kissé morcosan engedelmeskedett apja parancsának, de mivel nem akart neki csalódást okozni ezért jó pofát vágott hozzá. Miután a két fiatal kiment a terembõl Takumi azonnal a lényegre tért, s mereven nézett ki az udvarra tekintõ ablakon. Inu no Taishou figyelmesen hallgatta barátját és megértette aggodalmát, hisz neki is volt egy fia és már nem csak rá és a feleségére kellet vigyáznia hanem a lányára is. Még jó darabig beszélgettek, s közben az udvaron játszó két fiatalt nézték. Nem sokkal azután hogy Sesshoumaru és Kagome elhagyta a fogadó termet elindultak az udvar felé, de a kis lány kissé megszeppenve követte a nála idõsebb fiút. Folyosók hadán keresztül eljutottak a palota legszebb részébe, magába a kertbe ahol már élvezettel szemlélte a csodálatos kilátást és kezdett feloldódni. A fiú még mindig morgott amiatt hogy apja „rásózta" a lányt, de minél tovább nézte annál inkább kezdte megkedvelni. Kagome halvány mosollyal az arcán fordult Sesshoumaru felé, akinek kicsit tátva maradt a szája, mert még eddig egy lány se mosolygott rá õszintén. Bár nem is igen ismert ezelõtt lányokat a húgán és az anyján kívül, na persze ott voltak a különbözõ tartomány urak elkényeztetett lánykái és fiacskái. Eddigi élete során Kagome volt az elsõ aki õszinte mosollyal ajándékozta meg, s az sem volt mellékes számára hogy fiatal kora ellenére nagyon is szemre való lány volt. A lány lopva megnézte magának a fiút, s kicsit megnyugodott hogy nem kell tõle tartania. Fiatal kora ellenére hamar megtanulta hogy mindig szülei közelében maradjon, mert a legtöbb vele egy korú és nála idõsebb fiúk mindig piszkálták. Pár perces néma fürkészés után mindketten elmosolyodtak, majd egyöntetûen elkezdtek fogócskázni. Eközben a két felnõtt a fogadó terem csendjében tárgyalt, de közben azért szemmel tartották a kint játszadozó gyerekeket.