Lassú kezek ~Befejezett~

III. Rész - Csak egy estét

Rose Moore

Úgy indultam neki ennek az estének, hogy kiengedem a fáradt gőzt a barátaimmal, s a lehető legjobban fogom érezni magam velük. Erre megjelenik a srác, aki ott volt a legénybúcsún, amin a mai nap folyamán táncoltam. Emellett még fel is ismert...Lehet valami ennél szörnyűbb?

Nem. A válasz, egy határozott nem!

Niall arcán egy édes vigyor ül, vizslatva engem.

Most azt mondtam a vigyorára hogy édes? Mi a franc...

Kerülöm tekintetét, de égetően hat rám hosszas nézése. Porcikáim megremegnek belenézvén Niall szemeibe. A táskámban pihenő mobilom egy fütty hanggal tudatja velem, hogy új üzenetnek váltam gazdájává.

Chris: Ki ez a tag?
Rose: Nem lényeg. Csak vigyél el innen.

- Nos, Rosie? - becézget. - Kíváncsi vagy, mit rejt az autóm belseje?
- A legkevésbé sem - állok fel az asztaltól. - Én leléptem.

Sid szét tárt karokkal, picit háborogva néz utánam, Chris meg csak féloldalas vigyorával ül a helyén. Az odakint sűvítő szél hajamba kap, filmes feelingbe varázsolva engem. Lépteket hallok. Két kéz simul a derekamra. Lefagyok. A testem egybe fonódik az övével. Gondolkozni is elfelejtek. Halkan nevet, majd puszit hint fülem mögé. Árad belőle a fojtogató alkohol illat. Összeszorulnak szemeim, fejemet le szegezem.
- Gyönyörű vagy - suttogja fülembe.
- Hagyj békén - sziszegek.
- Egy estét, csak ennyit kérek - kérlel. - És nem is hallasz rólam többet.
- Honnan tudjam, hogy hihetek neked? Nem is ismerlek.
- Kénytelen leszel megbízni bennem, kisasszony.
- Egy fenét - horkantok fel.
- Ezek szerint, nincs más választásom. Naponta a nyakadra kell járnom, amíg be nem adod a derekad.
- Azt sem tudod, hol lakom - világosítom fel. - Mi több, semmit nem tudsz rólam, tökfej.
- Ne becsüld alá a képességeimet.

Megfordulok karjaiban, szembe kerülvén vigyorgó arcával. Ujjaival végig szánt hajkoronámon, s a felsőm alját kezdi felfelé pödörni. Egy hirtelen mozdulattal csapok rá Niall kézfejére.
- Csak lassan a testtel - méregetem szúrós szemekkel. - Hajlandó vagyok ezt az egy éjszakát végig csinálni veled, egy feltétellel. Nem érhetsz hozzám, nem haverkodhatsz a barátaimmal, eszedbe se jusson flörtölgetni velem.
- Tehát teljesen ellehetetleníted, hogy jól érezzem magam. Rendben, Rosie.
- És ne hívj Rosie-nak! Egyedül a barátaim hívhatnak így.
- Szerintem lassacskán több leszek egy barátnál is - kacsint.
- Kötve hiszem.

Nyílik a bejárati ajtó. Chris lép ki rajta. Értetlenül kapkodja fejét Niall s köztem.
- Lemaradtam valamiről? - vonja fel szemöldökét.
- Niall csatlakozik hozzánk - kerülöm ki az említettet, majd vissza sétálok a zajos szórakozó helyre.

A fiúk követtek, ha jól sikerült kivennem, még pusmogtak is valamit a hátam mögött.

Remek. Niall Horan meg is szegte az egyik szabályomat...

Leülök Sid mellé, aki időközben egy magas, szőkés barna hajú srácban lelt társaságra, tehát észre sem vette, hogy leültem mellé. Niall szorosan mellettem foglal helyet, kezét a combomra helyezi, s megmarkolja azt. Elrántom a betolakodó testrészt a combomról, amin a testrész birtokosa jót kuncog. Chris a másik oldalamra ül. Belém könyököl.

"Mi történt?" - olvasom le szájáról.

Megrázom a fejem, legyintek. Áldani fogom az eget, mikor túl leszek ezen az éjszakán. Évekig nem fogok ennek a klubnak a közelébe jönni, az tuti.
- Na és, Rose - szólal meg Niall. - A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy rúdtáncos az ő kicsi lányuk?
- Most komolyan az életem felől érdeklődsz? -  csattanok fel.
- Illetlenség kérdésre kérdéssel válaszolni - feszegeti a húrokat Niall.
- Csak hagyj békén - sóhajtok fel.
- Az a nagy helyzet, hogy élvezem a háborgásodat - hajol közelebb hozzám. - Baromi szexi.
- Legszívesebben most bemosnék neked egyet - közlöm vele gondolataimat.
- Nyugalom, baby - nevet. - Most már válaszolsz a kérdésemre, vagy játszod tovább a kemény csajt...
- Semmi közöd nincs az életemhez. Nem egy számomra vad idegennek fogom kitárni a múltamat.
- Rosie - mondogatja továbbra is az idegesítő becenevemet. - Ma erotikus táncot lejtettél nekem, szem rebbenés nélkül. Ilyen közel ritkán kerülök valakihez. Úgyhogy mi a legkevésbé sem vagyunk idegenek a másiknak.
- Nincs kedvem pont itt beszélni veled erről.
- Értem, a hellyel van problémád.