Something New /BEFEJEZETT/

9. Szeptember 2.

Amikor kicsöngettek, szinte egyszerre állt fel mindenki a helyéről. Az ofő még sok sikert kívánt, aztán kiment a teremből.

-Irodalom? -bökte meg a vállam Adam, mire hátrafordultam.

-Aha. -bólintottam, de még mindig furán nézett. -Na mi az? Nem néznéd ki belőlem, hogy okos vagyok? -nevettem fel sértetten.

-Semmi kétségem afelől, hogy okos vagy. -nevetett. -Csak nem tudlak elképzelni Shakespeare-t olvasni, miután hajnalig buliztunk. -magyarázta.

-A kettő nem zárja ki egymást. -vontam meg a vállam, majd felkeltem a helyemről.

-Sok sikert! -szorított magához Lara.

-Neked is! Fusdd le őket! -mosolyogtam rá, mert ő a sporthoz lett beírva.

Már épp indultam mikor valaki elkapta a csuklómat. Adam húzott vissza.

-Délután filmezünk? -kérdezte, én pedig már épp leoltottam volna, de megelőzött. -Nem úgy. -nevetett fel. -Találtam egy tök jó filmet, de ha nincs kedved megnézem egyedül. -vonta meg a vállát az arcom láttán.

Persze, hogy volt kedvem filmezni, de nem akartam megismételni a múltkori esetet. Adam és én ismét egy szobában... Nem tudom tudnék-e uralkodni magamon, vagy ellenállni a próbálkozásainak.

-Ígérem nem csinálok semmi hülyeséget! -tette hozzá, mintha a gondolataimban olvasott volna. Már csak az a kérdés, én tudnék-e uralkodni magamon.

-Gyakorolnom kéne ma, már elég régen gitároztam. Nem akarok beégni csütörtökön. -sóhajtottam.

-Hozdd át a gitárod segítek. -ajánlotta fel. -Csak szeretnék veled lógni, mint régebben, nem akarom, hogy feszkó legyen köztünk. -nézett mélyen a szemembe, nekem pedig egyre hevesebben vert a szívem.

-Mit tudsz te a gitárokról? -mosolyodtam el.

-Cica, nem véletlen lettem én is beírva zenére.

-Négykor nálunk. -adtam be a derekam, mire elmosolyodott.

-Oké. -bólintott.

-Már nem is érdekel a film, mi? -nevettem fel a szememet forgatva.

-Eddig se érdekelt, csak veled akartam lenni. -húzott magához, és egy puszit nyomott a hajamra. -Sok sikert az irodalomhoz. -suttogta.

-Neked is! -hunytam le egy pillanatra a szemem, és még egyszer utoljára magamhoz szorítottam, majd elhúzódtam, és elindultam a könyvtárba.

Félve léptem be az ajtón, már jó páran bent voltak. Kicsit kínos volt, hogy mindenki az osztályával lógott, én meg még csak szinte nem is ismertem az osztálytársaimat. Egy hullámos barna hajú lányt pillantottam meg, aki egyedül ült az egyik pad tetején, és emlékeztem a nevére még tegnapról, így felé indultam.

-Szia! Te Cassandra vagy, ugye? -mosolyogtam rá.

-Szia! -nézett fel a telefonjából. -Könyörögve kérlek ne hívj így, gyűlölöm a nevem, mindenki Cassie-nek hív. -mosolyodott el.

-Oké. -mondtam nevetve.

-Te meg Sasha vagy, ugye? -kérdezte.

-Igen. -bólintottam. -Ide ülhetek hozzád? -kérdeztem félve.

-Persze. -mosolygott rám, én pedig felültem mellé a padra. -És, hogy tetszik itt? -fordult felém.

-Igazából még nem nagyon tudok a suliról beszélni, Adaméken kívűl te vagy az első ember aki beszélget velem. -húztam el a számat kínosan.