Something New /BEFEJEZETT/

8. Szeptember 1.

-Meg ne sajnáljalak. -nevetett fel Jake a válaszom hallatán.

-Legalább herceged már van. -vigyorgott Brandon, mire én és a többiek is kérdőn néztünk rá. Egyedül Adam lökte meg a fiú vállát alig láthatóan és a fejét rázta, hogy Brandon fogja be a száját. Gyanítom a társaságunkból csak én vettem észre.

-Hát mi öten vagyunk a hercegeid, nem? -próbálta menteni a helyzetet, mire a fiúk és Lara felnevettek, én viszont felvont szemöldökkel néztem Adam-re.

-Na gyere Cica, mutatok valamit. -pattant fel hirtelen.

-Már is megmutatod neki? -vigyorgott Jake, mire a fiúkból kitört a nevetés.

-Semmi korhatáros. -rázta a fejét Adam nevetve, mi pedig Lara-val csak a szemünket forgattuk.

Követtem Adam-et, a padok között. Többen is végig mértek, gondolkoztak, hogy vajon ki lehetek, de senki nem vette a bátorságot, hogy érdeklődjön.

Kimentünk a folyosóra, és megálltunk a teremmel szemben lévő ablak előtt. Tudtam, hogy nem akar semmit mutatni, csak látta rajtam, hogy mondani akarok valamit.

-Elmondtad Brandon-nak, igaz? -kérdeztem szemrehányóan.

-Mit is?

-Ne játszdd a hülyét. -forgattam a szemem.

-Azt mondtad ne beszéljünk arról, amiről most kérdezel, szóval nem játszom a hülyét, csak nem beszélek róla. -vigyorgott.

-Amikor azt mondtam, hogy ne beszéljünk róla, úgy értettem, hogy másnak se beszélj róla! -csattantam fel.

-Miről is? -vigyorgott még mindig pimaszul, de látva a dühös arcomat elkomolyodott. -Brandon a legjobb barátom, csak kicsúszott a számon, előtte nincsenek titkaim. De nem fogja senkinek elmondani.

-Aha gondolom, az osztályba se utalgatott semmire... -mondtam dühösen.

-Nem tudta, hogy nem tudják a többiek. -rázta a fejét.

-Ja tényleg, az egyikünk tudja tartani a száját, és nem beszélt róla senkinek. -csattantam fel.

-Azt ne mondd, hogy Lara-nak se mondtad, az egyik csajos pletyizésetek közben. -forgatta a szemét.

-Hát képzeld Adam, nem nem mondtam el neki, mert nekem ez olyan dolog volt amihez azt hittem csak kettőnknek van köze. -hadartam.

Először a csengő, majd az osztályfőnök akadályozta meg abban, hogy válaszolni tudjon.

-Sasha, Adam! Gyertek légyszíves, mindjárt kezdődik az évnyitó. -hívott be minket a terembe.

Szó nélkül ott hagytam Adam-et és bementem. A helyemre ballagtam Lara mellé, pár másodperccel utánam pedig Adam is helyet foglalt mögöttem. Az ofő megvárta még elcsendesedünk, majd belekezdett.

-Mindenki itt van? -kérdezte, mire többen is bólintottak. -Remek. Akkor köszöntök mindenkit, újra itt az iskolában. 11./B... Elég hihetetlen nem? -mosolyodott el.

-Még most sem értem, hogy jutottunk el eddig. -kiáltotta be Ben.

-Látod, ezen néha én is elgondolkozok. De gondolom semmi köze nincs a puskázásaitokhoz. -nevetett fel az ofő.

-Ááá, nem vagyunk mi olyanok. -legyintett egy másik fiú, akinek még nem tudtam a nevét, de a mondatán mindenki jót derült.

-Hát persze. -mosolygott még mindig az ofő. -Tíz perc múlva kezdődik az évnyitó, lassan induljunk! Ahogy az évek alatt megszokhattátok, nem tudok ott lenni veletek, mert én mondom a beszédet, de légyszíves viselkedjetek! Nem szeretném, ha rögtön az első napon a 11/B-re lenne panasz! Nicole, megtennéd, hogy figyelsz a többiekre? -kérdezte.