I Need You

1. fejezet - Minden most kezdődik el

⬆⬆ Nézd meg a főcímdalt! ⬆⬆

27 évig éltem egyedül. Soha nem volt tartós kapcsolatom, se baráttal, se barátnővel. Apám folyton távol volt tőlünk, szinte alig láttam. Nekem kellet a 4 évvel fiatalabb öcsémre vigyázni, amíg apa szörnyekre vadászott. Azóta csinálta ezt, mióta anyámmal egy démon végzett, ami később apámmal is. Az öcsémmel visszük tovább apám foglalkozását, úgy is mondhatjuk, hogy a családi vállalkozást. Egy nap azonban megismertem életem új értelmét, Melissa Rose-t, aki ma ünnepli 24. születésnapját. Hosszú, fekete, enyhén hullámos haja és barna szemei egyből elrabolták a szívemet. Lépések választják el attól, hogy teljesüljön élete álma, és végleg beindítsa divattervezői és üzletasszonyi karrierjét. Mindezért keményen küzdött, így megérdemli ezt a bulit, amit én hoztam össze neki. Jó érzés boldognak látni őt. Most a pultnál cseveg a bátyjával, Harryvel, miközben a kedvenc, cseresznyés koktélját iszogatja.

- Figyelem! Figyelem! - hívom fel magamra a figyelmet - Szeretnék mondani pár szót, az én gyönyörű barátnőmnek, aki ma lett 24 éves. Köszönöm, hogy vagy nekem, és őszintén gratulálok a sikereidnek. A divattervezői álmod, már csak egy köpésnyire van. Boldog szülinapot Királynőm! - kibontok egy üveg pezsgőt és a közönség felé spriccelem. Már a beszéd mondásakor sem voltam nagyon józan, de mentségemre más sem.
A keverőpultnál az öcsém és a legjobb barátom áll. Felpörgetik a bulit rendesen, így újra megfogtam a mikrofont, de most ezúttal énekeltem; azért valljuk be, most nem a legszebb a hangom, a sok alkohol bizony hatással van rám; ráadásul Melissának kb. az összes ismerőse itt van, de túl részeg vagyok ahhoz, hogy ez érdekeljen.

***

A bulinak vége. Már csak Melissa, az öcsém, Sam és Én maradtunk itt. Ez az otthonunk. Mondhatjuk úgy is, hogy Mel befogadott minket. Hiszen ez az ő háza, amit a nagymamája hagyott rá. Egy hatalmas 4 emeletes ház, pincével. A földszinten volt a konyha, az étkező és egy edző terem. Az első szinten volt a nappali és egy vendégszoba. A másodikon és a harmadikon a hálószobák nekünk és a vendégeknek. A legfölső szinten volt a művészterem. Televolt festővásznakkal meg egy koronggal, amivel az agyagot szokták formálni, de ezek már inkább csak dísznek vannak itt. A vásznat még néha Mel használja, de inkább varrógép, textilanyagok meg próbabábuk vannak mindenhol, félig és teljesen befejezett ruhákkal. Egy megviselt füzet, tele ruhatervekkel díszelgett az asztalon a varrókészlet és a filterek mellet. Ezt azért mondom ilyen részletesen, mert Melissa itt tölti legtöbb idejét. A hatalmas ablakokon keresztül, gyönyörű kilátást nyújt a távolban húzódó hegyre, amitől jobbra lehet még valamennyire látni a messze hullámzó óceánt.

A hálóba befeküdtünk a Mel által tervezet és készített pálmafás huzatú ágyba. Melissa imádja a trópusokat. A mi hálószobánkban, a homokszínű szőnyeggel és a tengerpart mintájú tapétával, a pálmafából készült bútorok azt éreztetik az emberrel, hogy a napsütötte tengerparton vagyunk. Sam szobája is nagyjából ugyanilyen, csak neki inkább a naplemente szépségét adja vissza nekünk. De vannak itt olyan szobák is, amik a dzsungel, az óceán, a sivatag és a szavannák pompáját tükrözi, a legtöbb még is a tengerpartos és az esőerdős.

Össze bújva feküdtünk Mellel és az összes féle képpen kívántunk egymásnak jó éjszakát, mire végre álomra hajtottuk a fejünket.

***

Reggel, korán keltem, és látom, hogy Mel nincs mellettem. Ránézek az órára, ami 5:43-at mutatott. - Ilyen korán elment volna vásárolni? - gondolom magamban, de egyből elvetem az ötletet. Nincs az az Isten, ami miatt Melissa Rose reggel 7 előtt kimozduljon a lakásból. - Talán a konyhában van. - jön egy újabb ötlet a fejembe. Gyorsan lemegyek az említett helységbe, egyszál alsógatyában, hogy megkérdezzem tőle, hogy miért nem alszik. A fehér konyhaszekrényeken, amiknek a felülete fából készült, a felső fakonyhaszekrényen, a fával egyszínű csempén, ami a falon és a padlón is egyaránt volt és a kétszemélyes üvegasztalon, meg a három fémszéken kívül, nem volt más, csak a bátyja, Harry, aki egy fekete macskát simogat, ráadásul, hogy még jobban rátegyen az allergiámra egy lapáttal, egy hosszú szőrűt. A konyhában van az a kis asztal, amin mi szoktunk enni, az étkezőt csak akkor használjuk, ha várt vendégek jönnek, amibe Harry nem tartozik.