Fogd A Kezem...

Harmadik rész

Pár perc tétlenkedésem után, a megmentőm nyomába eredtem, de amint kiléptem a hosszú folyosóra, az eltűnt. Helyette Taylort pillantottam meg ahogy egyenesen felém tart. Pár méterre tőlem megtorpant, és figyelmesen végig mért. A felsőt pásztázta rajtam. Csak ekkor vettem észre, hogy a felsőm pántja elszakadt.
Nem vártam meg míg elindul így egyenest indultam a tornaterem felé. Hátra néztem a vállam fölött de akkor már Taylornak nyoma sem volt.

- Te merre jártál? - toppant elém a semmiből Leila.

- A frászt hoztad rám! - löktem meg a vállát ijedten.

- Nem tudtam, hogy ennyire ijesztő vagyok - vonta fel a szemöldökét és végig vezette rajtam kék szemeit. - Mi történt a felsőddel?

- Ó, semmi - vágtam rá. - Véletlenül elszakítottam ahogy leakartam venni.

Jobb ürügyet nem találhattam volna ki?

- Értem... - gyanúsan nézett át a vállam fölött, amire én is hátra pillantottam és felfedtem hogy Taylor és Ethan szinte már egymásnak ugranak, de ahogy észrevettek minket, abbahagyták.

- Menjünk - megfogta a kezem és a terembe vezetett közben mindig hátra figyelt.

Nekem csak az tudott az eszembe járni, hogy vajon min tanakodtak ennyire? Talán azon, hogy Ethan nem volt képes szembeszállni Damian-el aki egycsapásra kiütötte? Van egy olyan érzésem, ez nem sokára kiderül.

A felezővonalon túl a harmadikosok kosaraztak köztük Taylor és Ethan is. Mi a másik oldalon bemelegítésnek húsz kört futottunk körbe és körbe. Annyira szédültem már a tizedik kör után, hogy a testem felmondta futást így meg kellett álljak.

- Mi történt az öltözőben? - szólított meg Taylor mögöttem amire hamar megfordultam.

- Miért kérdezed, ha úgyis tudod? - vágtam rá morogva.

- Ha tudnám akkor nem kérdezném! - fonta össze karjait türelmetlenül. - Hogy szakadt el a felsőd pántja?

- Értem már. Most úgy teszel, mintha semmit sem tudnál... Hát nyugodj meg, az apád nem tudja meg, hogy rám küldted a barátod aki képes lett volna megerőszakolni! Sőt, valószínűleg ez is volt a célja. - köptem ki a szavakat dühösen.

- Én nem küldtem rád senkit - védekezett, de mindhiába mert tudtam hogy benne volt a keze a dologban.

- Aha... - bólogattam nevetve, majd hátat fordítottam neki és Leila felé vettem az irányt.

Egy szavát sem hittem el. Most biztosan aggódik, hogy elmondom mi történt velem. De nem áll szándékomban elmondani mert attól félek, utána sokkal rosszabb lenne. Futottunk még pár kört, aztán a csengő hallatára mindannyian az öltözőbe vettük az irányt. Leila gyanakvóan szemlélt végig, de aztán elfordult és öltözött tovább.

Biztosan nem akarja erőltetni, hogy elmondjam...de az igazság az, hogy nem akarom belekeverni, vagy untatni a gondjaimmal. Hamar magamra kaptam a kockás szoknyát és a fekete toppot, majd a barna hátitáskát felvettem, és siettem ki az öltözőből. Folyton zakatolt a szívem...attól féltem, hogy Ethan majd újra próbálkozik. A hosszú folyosón haladva megpillantottam Damient. Tudtam, hogy illő megköszönni a segítségét, így ezt hamar szóvá is tettem:

- Szia, én csak szeretném megköszönni...

- Ne köszönd! - vágott a szavamba mosolyogva. - Ez csak természetes, hiszen a húgom barátnője vagy, de ha valaki más lett volna bajban, akkor is segítettem volna neki.

- Hát, akkor is köszi - vontam meg a vállam mosolyogva, közben azon kaptam magam, hogy elvesztem azokban az igéző zöld szemeiben...

- És, jól vagy? - kérdezte közben zavartan megvakarta a tarkóját.

- Igen - vágtam rá egyből és gyorsan kikerültem őt.

Amilyen gyorsan csak tudtam, hamar elhagytam az iskola kapuját.

                             ***
Unottan léptem be a nappaliba, ahol szembesültem a bőröndökkel. Körbe néztem érthetetlen, majd vállat vonva felindultam a lépcsőn a szobámba. Hamar ledobtam magamról az egyenruhát majd felvettem egy rövid farmernadrágot és egy bézs színű felsőt. Leakartam pihenni, amikor hangos beszélgetést hallottam lentről.

- Jó hogy már itthon vagy - kezdte anya. - Elutazunk. - vigyorgott majd mahagóni színű haját a füle mögé türte és a kezébe vette a bőröndjét.

- De... Hová?

- Az titok, még az anyád sem tudja. - mosolygott Mark, majd ő is felkapta a bőröndjét.

Hamar megvolt a búcsúzás, egy- egy puszi aztán kész. Alig várták, hogy lelépjenek innen. Taylor unottan kísérte ki őket a kocsihoz, majd visszajött és azonnal telefonálgatni kezdett. Én csak meredten álltam egy helyben, és azon tűnődtem, vajon hogyan fog bánni velem így, hogy a szüleink elmentek itthonról és még azt sem tudom mikor jönnek!

- Na figyelj! - kezdte közben megvakarta a tarkóját. - Házibulit tartok, de nem ajánlom, hogy eljárjon a szád.

- Rendben.

Mondhattam volna bármi mást? Hát persze, hogy nem!
Nem telt bele pár percbe, és pár haverja meg is érkezett. De nem is akárhogyan: karton sörökkel és chipsekkel sétáltak be az ajtón, majd lepakoltak vigyorogva.
Köztük volt Ethan is... Félszemmel figyelt. És a tekintete mindent elárult: újra nekem rontana.

Jól átgondoltam, és arra a döntésre jutottam, hogy jobban teszem, ha Leilanal alszom. Amíg ők a sörökkel voltak elfoglalva, én igyekezve indultam az ajtóhoz, de amint a kilincset megfogtam, Taylor megállított.

- Mégis hová mész? - vonta fel a szemöldökét, ahogy a többiek is.

- Ma Leilanal alszom - vágtam rá egyből.

- Már hogy aludnál ott, mikor őt is meghívtam. - rázta meg a fejét lassan. - Látod milyen jó fej vagyok, még a barinőd is meghívom. - mosolygott.

Összenéztek nevetve, mintha készülnének valamire... Furcsa érzésem támadt. Úgy éreztem, hogy tenni akarnak velünk valamit!

- Hívd át, aztán vegyetek fel valami csini ruhát. - kacsintott Eric. - Ugyan már, hiszen jár nekünk is ennyi, nem igaz? Egész nap csak a suli... - undorral mondta ki a "suli"szót, majd felnevetett. Sötét szőke hajába túrt és igéző kék szemekkel rám mosolygott.

Válaszképpen bólintottam. Azt vártam, hogy elforduljanak, mert leakartam lépni, de arra nem számítottam, hogy a drága barátnőm pont akkor toppan be az ajtón, ráadásul a bulihoz öltözött. Aztán megértettem miért jött: Eric miatt. Évek óta fülig szerelmes belé... És ahogy elnézem, Eric is szemet vetett rá. Csakhogy, én nem bíznék meg benne. És hacsak ki akarja használni? Ha ma este csak szórakozni akar?

- Te nem öltözöl át? - összehúzta szemeit - Ma bulizunk! - kecsesen indult el az asztalhoz és elemelt két üveg sört.

- A többiek mikor jönnek? - kérdeztem gyanakodva, mert tudtam, hogy itt valami nem stimmel.

- Mégis milyen többiek? - hatalmas kérdőjelek villogtak Taylor szemeibe, majd mindhárman hangosan nevetni kezdtek. - Csak mi leszünk! Ez az este csak a miénk. - válaszolta Ethan, aki szinte felfalt a szemeivel.