Bántalmazot vagyok, igen!

12. Fáradtság

Kínait ettünk Lia még soha nem evett, de szívesen meg kóstolta.

- Huh, ez csípős – mondja kuncogva

- Kérjünk más milyet? – kérdem az arcát nézve

- Nem, szeretem a csípőset csak nem ilyennek képzeltem az ízét. – mondja, majd megint próbálkozik a kínai pálcikával – de igazán nem értem te hogy tudod ezt a két pálcikát fogni – nevet

- Egyszerűen majd bele jössz, de ezért adnak villát és kést is mellé – mondom, majd folytatjuk az evést

Miután megebédeltünk vettem vizet kivitettem a csomagjaikat.

- Lia most jutott eszembe akkor vegyünk rágót is neked. – veszek le öt csomaggal a polcról

- Ilyen sokra lesz szükségünk? – mutat a kezemre

- Igen, én is szeretek rágózni – mondom majd azt is meg vesszük

Rögtön mind a ketten be is veszünk egyet a szánkba majd egymásra nézzünk.

- Mit kell akkor még venni? – sóhajtok kezd fárasztó lenni nagyon ez a vásárlás

- Azt hiszem fehérneműt – mondja kicsit bizonytalanul nézve rám

- Rendben – megyünk be egy üzletbe hát itt csak nők vannak huha

- Lia azt hiszem, én leülök, ide te pedig nyugodtan vásárolj kedvedre – mosolygok rá majd ledobom magam a kihelyezet barna kanapéra és a telefonomat kezdem nézni tényleg Liának kellene új telefon hm ebbe a plázába is van Styles üzlet.

- Kész vagyok – mondja Lia majd fizetünk

- Elmegyünk egy Styles üzletbe oké? – kérdem mire bólint

- Munka ügyben mész? – lép rá a mozgólépcsőre

- Hát, ha neked telefont szerezni munka – rántok vállat

- Juj, nekem? – mosolyodik el

- Igen, neked – kuncogok arckifejezésén

***

Már új telefonnal, tablettel, laptoppal, távoztunk végre a hatalmas épületből.

- Nem tudom, hogy köszönjem meg – néz rám hálásan Lia

- Lia ez természetes – mosolygok rá

- Megölelhetlek – kérdi csillogó szemekkel

- Igen, gyere – mondom majd átölel kezeivel és én is viszonzom

A sofőr megállt a házunk előtt majd kiszálltunk, a csomagjainkat majd behozzák. Kicsit én is vásároltam magamnak.

Lia szemszöge:

Teli volt táskákkal a szobám ki kéne pakolni a gardróbba. Épp, hogy csak hozzá kezdem Harry kopogott a nyitott ajtón. Rá néztem.

- Lia, elmentem be a céghez legyél jó – mondja

- Oké, Harry?

- Igen – hátrál vissza

- Hányra érsz haza?

- Majd valamikor este – néz az órájára

- Rendben – mondom majd újabb ruha adagot viszek be és kezdek szét válogatni ő pedig elmegy.

Jó volt ez a nap, de azért kicsit hiányzik Andrew. Az új ruhatáram teljesen meg tagadja a régi énem.

Nagyon furcsa még ez a sok változás.

Miután nagyjából elpakoltam a ruhákat meg rendezgettem kicsit a szobát lementem a konyhába élelem után kutatva szerencsére teli volt tömve a hűtő kajával. De én spagettit kívánok, se baj csinálok magamnak.

Feltettem a tésztát főni majd hozzá láttam a többihez 20 perc alatt szinte meg is volt. Többet csináltam hát ha Harrynek is kell.

Szedtem magamnak tányérra majd egy tálcára tettem és a szobámba vittem. Bekapcsoltam a tévét majd enni kezdtem közben. A kedvenc mesém ment a Balto. Mindig meg könnyezem, a végét most sem volt másképp kelletek a zsebkendők. Miután vége lett levittem a tálcát és bepakoltam a mosogatógépbe. Meg kellene fürdeni, ezzel a gondolattal vánszorogtam a fürdőbe majd kezdem el meleg vizet engedni a kádba. Gyújtottam gyertyát így sokkal hangulatosabb.

Dúdolva merültem a vízbe és hunytam le szemeim valamiért ezzel egy időben a könnyeim is utat engedtek maguknak. Talán a hiányérzet miatt talán a honvágy vagy csak elfáradtam a nagy bevásárló túrában. Jól estek könnyeim, minél több folyt le arcomon annál jobban kezdem fáradni és álmosodni. Felültem a vízben majd elfújtam a gyertyát. Kimásztam a vízből magam köré csavartam a vaskos törölközőt és a tükör elé álltam kicsit roncs voltam kicsit porba hullt voltam. Felhúztam az új pizsamám, ami sötétkék volt fehér szívekkel majd kimentem.

Halottam, ahogy pár ajtóval arrább csukódik egy ajtó. Kíváncsisságom győzött meg kell, nézzem.

Ki somfordáltam a folyósóra majd a hangok irányába mentem. Meg álltam egy ajtó előtt. Kezem a levegőbe emeltem majd kopogásra késztettem.

- Gyere be - halottam meg az ajtó túl oldaláról lenyomtam a kilincset majd bekukucskáltam Harry ült egy tölgyfa asztalnál olyan dolgozó szoba szerűség volt.

- Csak...- kezdeném, de mit is mondjak

- Csak kíváncsi voltál – kuncog – gyere nyugodtan beljebb, Lia ez a te otthonod is nincs, olyan szoba ahova nem mehetnél be. – jó érzés hogy ennyire bízik bennem

Beljebb mentem majd körbe néztem míg ő mosolyogva nézte.

- Sikerült elpakolj? – kérdi, mire rá emelem a tekintettem

- Igen – bólintok, majd oda sétálok asztalához – látom megfürödtél már – jegyzi meg

- Igen szeretek korán fürdeni az egy olyan, olyan megnyugvást add, hogy nap innentől le van zárva. – magyarázom el jó érzés, mert rám figyel, pedig van előtte egy csomó papír és biztos dolgozni kell de ő rá sem hederít a papírokra még a gépére sem.

- Jó is megnyugodni, nem vagy fáradt? – kérdi az arcomat vizsgálva

- Picit csak, te mikor szoktál aludni? – nézzem a sokk papírt

- Mikor végzet ezzel a sokk munkával általában hajnalban – gondolkodik el

- Itt maradok veled! – mondom mosolyogva

- Nyugodtan aludj, kell a pihenés neked – mondja egy halvány mosoly keretein belül

- Hozom, a laptopom te meg csak dolgoz. – figyelmen kívül hagytam az előző mondatát majd gyors elmentem a szobámba és visszasietem az említett tárgyal. Leültem vele szembe majd mind a ketten a dolgunkat csináltuk egy idő után nagyon fáradtnak éreztem magam. Lecsuktam a laptopot majd ráfektettem a fejem.

- Lia, Lia – szólongat Harry – Gyere te lány – vesz fel kezeibe én pedig átölelem a mellkasát

Letesz, az ágyamra majd betakar.

- Szép álmokat bogaram – simít végig karomon majd hagy pihenni.