- És miket szeretsz csinálni? - mosolyogtam, miközben kérdően néztem Laurenre, majd a kezemre támasztottam a fejem.
- Háááát... jó kérdés, tulajdonképp imádok olvasni, énekelni és sétálni. - tette az asztal jobb oldalán heverő, az imént kölcsönzött könyvekre a közelebb eső kezét, egy mosollyal az arcán.
- És te? - fűzte hozzá.
- Hmmmm...nincs hobbim, bár sétálni imádok, rajzolni, sorozatot nézni, illetve bioszozni és kémiázni különösen szeretek. - néztem az előttem gőzölgő barnás - fehéres árnyalatú habra a kávém tetején, majd megkavartam és kortyoltam egyet belőle.
- Umm...hogy érted hogy énekelni? Oké ez hülyén hangzik de érted, mármint na...- folytattam az előző gondolatomat kissé zavarosan.
- Háát nem megy túl jól, de tudod, tök átlagos lányként, én is hallgatok zenét, és tudom a szövegeket is. - nevetett rám, picit szarkasztikusan, de a legkevesebb rosszindulat nélkül.
- Énekelnél nekem? Mármint nem most,hanem majd egyszer. - tettem hozzá a kérdésem utáni gondolatomat, ugyanis kicsit furcsán nézett.
- Persze, ha szeretnél átjöhetsz szombaton. - lelkesedett.
- Persze! Vágtam rá egyből, majd gyorsan kijavítottam magam : - Vagyis szeretnék de nem lehet. - mondtam lehangoltan, majd porcelán csészémre néztem, mely még majd' félig volt a kávémmal.
- Oh értem. - sajnálkozott ő is.
- Szombaton a pasim bulit akar tartani, muszáj ott lennem. - közöltem olyan semleges hangon, csak a szememet forgatva.
- Hát az jó. - válaszolt még mindig szomorkásan.
- De hé, mi lenne ha eljönnél, úgysem venné észre. Hogyha meglógok mellőle, folytathatnánk a beszélgetést. - könyököltem az asztalra mindkét kezemmel, rámosolyogva, mire az ő tekintete is firtatni kezdte hatalmas kék szemeimet.
- Nem zavarok majd vagy... - mondta annyira mosolyogva, hogy copfba kötött étcsoki barna tincsei is libbentek egyet örömében.
- Dehogyis, még ma felírlak a listára! - válaszoltam vidáman, miközben összekaptam magam és felálltam a székről, amit ezután betoltam.
- Köszönöm! - ujjongott, majd mint egy öt éves, mikor közlöd vele hogy kaphat fagyit, felugrott és megölelt.
- Majd találkozunk szombaton! - kiáltottam az asztalunk felé, amikor a pultnál voltam hogy fizessek.
Egyvalami viszont nem jutott eszembe. Mit fog szólni Ron? Eddigis agyfaszt kapott már akkor ha szóba jött Lauren. Majd ekkor realizálódott bennem azis, hogy az újdonsült barátnőmnek fogalma sincsen róla, hogy hová jöjjön, illetve hogy hány órára. Ebben csak az volt a legjobb hogy semmi elérhetőséget nem adott. Szuper.
أنت تقرأ
CITRINE
قصص الهواةPár éve megismertem egy személyt, akibe első látásra beleszerettem. Nagyon különleges volt köztünk a kapcsolat, valahogyan ráéreztünk a másik gondoltaira. Olyan volt Ő nekem, mintha nem is tudom...többet jelentene az életfeltételnél. Oxigén nélkül n...
