Visszatekintés

41 2 0
                                        

10 éve.. 

- Ő nem lehet a szerelmed! Nem hozzád illő! Senkiházi undorító fiú!Olyan fiú kell neked mint a Gyuri!  - Mondta anyám életem elő szerelmére majd kiviharzott a szobából. 

Mátéék most költöznek el. Sose látom többet.

10 évvel később...

 Így is lett... Sose láttam többet. 16 évesen ez nekem óriási törés volt. 2 évre rá kényszerből összejöttem azzal a bizonyos Gyurival. Anyák annyira akarták. Könnyebb volt színlelni nekik mint 0-24 azt hallgatni hogy " így sose lesz rendes életed" és társaik. Rendes élet? Beszél anyám ? Aki úgy szint kényszerből ment hozzá apámhoz. Nagymama is olyan vaskalapos mint anya és Apa de Nagypapa elmondta hogy is volt az valójában. Anya nem akarta az Istenért se aztán beadta a derekát. Majd hát onnantól már csak hirtelen Nagyapa is arra kapta fel a fejét hogy az oltárhoz kíséri a lányát. Majd eltelt felettem pár év 25 lettem és mikor összeült a család Gyuri megkérte a kezem. Mit mondhattam volna? IGEN!!! Aztán eltelt egy bő fél év esküvő. Majd mikor a nagy kérdésre került a sor és én jöttem volna a válasszal abban a percben kitárult a templom ajtaja. Majd egy tőlem 1-2 évvel fiatalabb nő jött be. - Gyuri szeretlek engem vegyél el! Ne őt! Hallgass a szívedre!- volt botrány. Na a nagy kiabáláson és szökésen túl.  Anyáékhoz hazamentem vagyis úton vagyok  . Bécsből tartok Budapestre. Anyáék úgy tudják elköltözök Gyuritól. El is fogok csak nem hozzájuk. 3 napig leszek náluk megjövök egy teljes napig ott vagyok majd távozok. Ők még nem tudják de ez így is van jól. 

Felszállok a vonatomra.

10 évvel később...Histórias para pegar e não largar. Descubra agora