Something New /BEFEJEZETT/

4. A little party never killed nobody.

A szöveget olvasva elmosolyodtam, és eszembe jutott az én gólyatáborom. Belém mart a tudat, hogy mennyire megromlott már most a kapcsolatom a barátaimmal.

-Nézd csak, ott van Adam. -mutatott anya a szomszédaink felé, kiszakítva a gondolataimból.

Miután otthon leparkoltunk, szóltam anyának, hogy nem sokára jövök, csak beszélek pár szót Adammel.

-Szokásod itt állni kint az utcán 0-24-be, vagy csak utánam kémkedsz? -kérdeztem vigyorogva mikor oda értem hozzá.

-Aha, te lettél az új rögeszmém. Élek-halok, hogy tudjak minden lépésedről. -forgatta a szemét nevetve. -Amúgy a húgomra várok. El kell kisérnem kutyát sétáltatni, különben nem lennék fent ilyen korán. Ma van a szülinapja és valakinek le kell foglalnia, hogy haza tudják hozni a tortáját, meg az ajándékokat. -magyarázta. Már épp mondtam volna valamit, de egy kislány kijött a házukból, és egy kutyát vezetett maga előtt. Ahhoz képest, hogy csak a féltestvére Adam-nek, a hajukat leszámítva, baromi nagy a hasonlóság.

-Szia. -mosolyogott rám. -Te vagy Adam új barátnője? -kíváncsiskodott.

-Szia. -mondtam zavartan. -Nem, dehogy. -nevettem fel. -Én csak az új osztálytársa leszek, most költöztünk ide a szomszédba. -mutattam a házunkra.

-Ja igen, anya mondta, hogy új szomszédaink vannak. -bólintott. -Courtney vagyok, te meg akkor biztosan Sasha. -hadarta. -Képzeld, ma van a 8. szülinapom. -mesélte.

-Hát akkor, boldog szülinapot Courtney! -mosolyogtam rá. Egy pillanatra Adamre néztem aki láthatólag unta a beszélgetésünket.

-Most megyünk kutyátsétáltatni, ő Charlie a kutyám. -simogatta meg a kutya fejét, majd folytatta is. -Igazából minden évben ez van... Adam eljön velem kutyát sétáltatni, hogy elterelje a figyelmem, de azt hiszik nem jöttem még rá. -mondta, mire felnevettem. -Nem jössze velünk? -kérdezte csillogó szemekkel. Váratlanul ért a kérdés ezért Adamre pillantottam, aki hevesen bólogatott. Gondolom egyedül nem igazán tud mit kezdeni egy ilyen cserfes, 8 éves kis tündér társaságában.

-Miért ne? -mosolyogtam rá, mire felderült az arca. -Szólok anyának, és jövök. -mondtam.

-Siess! -mondták szinte egyszerre, mire felnevettem Adam reakcióján.

Miután szóltam neki anyának, hogy elmegyek Adamékkel sétálni, indultunk is. Mentünk pár kört az utcákban, Adammel Courtney mögött kullogtunk, de a kislány szája egy percre sem állt be. Én mosolyogva hallgattam a mondandóját, Adam viszont túl feltűnően unta, így néha muszáj volt oldalba böknöm, hogy legyen kedvesebb a húgával.

-Adaaam, megállunk a játszótéren? Légyszi. -nézett ránk hátra csillogó szemekkel.

-Ne már Court, mindig tele van sok idiótával, és mindig ott hagyod nekem Charlie-t is. -tiltakozott Adam.

-De ma van a szülinapom! Kérlek! -nézett a bátyjára a nagy boci szemeivel, Adam pedig segítségkérően rám pillantott.

-Hallottad, ma van a szülinapja. -rántottam meg a vállam vigyorogva. Adam már biztos hozzá van szokva, de én nem tudtam ellenállni Courtney bájának.

-Negyed óra és megyünk haza! -adta be a derekát.

-Imádlak! -derült fel Courtney és megölelte a bátyját. -Köszi Sasha, máskor is jöhetnél velünk kutyát sétáltatni. -mondta majd engem is megszorongatott, mire felnevettem.

Courtney Adam kezébe nyomta a pórázt, majd futni kezdett a hinta felé. Leültünk egy padra, és onnan figyeltük a kis szőkeséget.