Kapolcsi Lia vagyok igazából Júlia de aztutálom nevem ... 18 éves vagyok és táncos ,ez a munka nem csak egy hobbim vagy videó Klippbe szerepplek vagy nagy televíziós produkcióban veszek részt. Ez volt bemutatkozó szóval jó olvasás a történetemhez ...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
Épp a kocsiban ülők hallgatóm kedvencem a Margaret Island zenémet, és még mindig nem hiszem el hogy el kellhagynom a kedvelt fő városunkat, és vissza költözünk Gyulára, ahol 13 éves koromig laktam. Emlékszem volt egy nagyon jó fiú barátom, de már nem emlékszik rám, ki emlékszik arra a csajra, aki csak arról álmodozta, hogy egyszer majd egy nagy színpadon lesz táncolni és híres lesz. Igaz lassan az álmom megvalósra válik, de még mindig van mit tanulni hozzá, de nem adóm fel legfeljebb csak egy kis táncos leszek. Ha egy barátaimra hallgatók akkor ma napig ebben a városban laknék és egy névtelen senki lennék, de nem hallgattam rájuk, hanem a szüleim biztató szavát hallgattam és ezért költöztünk el. Hogy az álmom valóra váljon ....
Gyula ...
Egy táblát meg látva össze szorult a gyomrom, 5 éve nem jártam itt ... Minden új, igaz én nem vagyok egy régi. Házunkhoz érve rengeteg emlék fel tört ...
"- Hé Jula, emlékezni fogsz rám ha híres táncos leszel?
- És te Zozo emlékezni fogsz rám ha híres BMX-es leszel?
- Persze, Téged képtelenség elfelejteni ... "
De engem el lehet felejteni, ugye Zozo?
Szobám ugyanúgy néz ki, mint amikor elmentünk innen fotók, poszterek és Zozoval írt eskünk, hogy ne féljünk egymásra, alkoholos filccel írt fel, hogy örökre marad. Gyorsan fel pakoltam az összes cuccomat és gyorsan átöltöztem és mentem gyorsan futni erdőn át egy bicikli úton már kb fél órát kellett futni, amikor, pont a deszka park mellett fut zeném pont akkor váltó és két zene között ez a halott:
