A Költözés (Martin Garrix FF) •BEFEJEZETT•

8. Fejezet

"-Egy csókot..."
Amint kimondta ezt a mondatot azonnal tudtam hogy nem lehet.
-Martijn ezt az egyet nem lehet bármi mást kérhetsz.
-Hát okés akkor gyere a hálóba😏.
-Pontosítok minden kérhetsz kivéve olyat amivel megcsalóm Christ.
-Okés akkor még gondolkozom mi lesz a kérésem.
-Rendben azt csinálsz amit akarsz

Amint kimondtam felmentem az emeletre és elindultam fürdeni.
A zuhany alatt azon gondolkoztam hogy ha nem enged el meccset nézni nekem akkor is el kell mennem mert lejár a 24 óra.
A zuhany alól kiszállva észre vettem hogy nem vittem be ruhát. Elkezdtem gondolkozni hogy hogy jussak ki innen úgy hogy Martijn ne lásson meg. Aztán eszembe jutott egy ötlet és magamra tekertem a törölközőt és gyorsan kimentem a fürdőböl. Pechemre pont akkor jött velem szembe Martijn. Rámnézett és azonnal tudta mi a helyzet.
-Talán valaki kint hagyta a ruháit?
-Igen, talán valaki adhatna nekem tiszta ruhákat.
-Oké, de már tudom mit kérek...
-Mondtam hogy nem kérhetsz olyat...
-Jó rendben, tudom hozok neked ruhát várj egy picit.
Olyan öt perc múlva Martijn visszatért egy pólót és egy boxert.
-Ezt vegyem fel?
-Miért nem tetszik? Rajtam is ilyen van!
Persze nem a pólóra gondolt...
-Jó rendben felveszem de akkor fordulj el!
-Okés hercegnő elfordulok.
-Tudom hogy látsz a tükörből szóval távozz le innen.
-A saját házamban nem csinálhatom azt amit akarok ezaz ezt akartam mindig is.
Duzzogot miközben lefelé haladt a lépcsőn. Én gyorsan felöltőztem és vissza vittem a törölközőt. A fürdőböl a nappaliba vettem az irányt. Martijn ott ült egy száll boxerban először meglepődtem de végül oda ültem mellé. Martijn közelebb ült hozzám és átkarolt. Én a fejemet a vállára döntöttem és úgy néztük a TV-t.

Olyan 2 óra múlva kimentünk a kertbe hogy megmutassa a medencéjét. Amint kiértünk megnéztem a hatalmas trambulint és a medencét. A nagy nézelődés útán bementünk a hatalmas trambulinba és elkeztünk ugrálni.
Nagyon jól szorakoztatunk amikor egyszer csak Martijn túl közel ugrott hozzám és mind a ketten kibillentünk az egyensúlyúnkból és elestünk persze ahogy ez szokott lenni egymásra estünk. De nem a legjobb értelemben mert a lábakra esett és borzalmasan elkezdett fájni. Martijn kétségbe esett hogy most mit csináljon de hamarosan lenyugodott egy kicsit és felkapott szólt Chrisnek és bevitt minket a kórházba...