Cseredémon ~ [Ciel/Alois x reader fanfic]

1. - Egy sorsdöntő levél

Egy kis útbaigazítás:

(Név) - a neved
(Kedvenc szín) - kedvenc színed

[Ezalatt a történet alatt elég ha max csak a nevedet adod meg, mivel sajnos a sztori elég kötött :T ]

Jól tudom ki vagyok és ki voltam. Démonnak születtem, egy nemes, démoni családban. Három testvérrel. Mivel én, (név) voltam a családban a legkisebb gyerek, és egyben a nemkívánatos is, a szüleim kegyetlenül elítéltek. Jogos volt, hogy a démonok nemes családjában csak három gyermek születhetett. Csupán véletlen volt a születésem. A sok megalázás után, mikor a nemes családom száműzetett és kitöröltette a nevemet a világból, elhatároztam hogy alkut kötök a halandó nemesekkel. Emberi formát kellett felvennem és sorra járni az ország birtokait. Míg végül találkoztam Aurora Rae grófnővel. Megkötöttük az alkut, és lassan beilleszkedtem a mindennapjaiba. Még csak 16 éves volt amikor hozzákerültem, bár én azóta se nem nőttem se nem változtam. Pontosan 232 éves vagyok, bár ez az embereknél körülbelül a 12-13-ra eshet. Tudom, fiatalon elég nehéz cselédként az egész napot robotolással tölteni, de rájöttem hogy sokkal több mindent kibírok, mint amennyit magamról feltételeztem. Meg hát, az élet kétszáz évnyi tapasztalatával is beérem.
- (név), kérlek! - szakította félbe a gondolatmeneteimet egy ismerős hang. Megráztam a fejem és fölnéztem. Egy szőke hajú, 23 éves nő mosolygott rám a krémszínű franciaágyból, akit már jól ismertem.
- Kérlek, elhúznád a függönyt? (Név), jól tudod hogy nem szeretek a sötétben lenni.
- Igen úrnőm.. - hebegtem ahogy feleszméltem és megrántottam a halvány (kedvenc szín) színű függönyt. A lágy anyagú textil arrébb csúszott a rúdon és a szobát a felkelő nap sárga sugarai öntötték el. Aurora elmosolyodott és az ágya szélére ült.
Odasétáltam a ruhásszekrényhez és kinyitottam.
- Milyen ruhát szeretne ma felvenni?
A grófnő elgondolkodott.
- Emlékszel arra a levélre amit tegnap kaptunk? Elméletileg ma lesz Ciel Phantomhive szültésnapi ünnepsége, amire meghívtak minket - bólintottam - tehát valami alkalomra illő ruhát válassz nekem..
Pörgött az agyam és már tudtam is melyik lesz a megfelelő ruhadarab. Egy csipkés, fehér-királykék ruhát vadásztam ki a szekrényből és Aurora elé tartottam.
- Ez megfelel, úrnőm?
A grófnő kék szemével végigfürkészte a báli darabot.
- Tökéletes lesz. Köszönöm, (név).
Miután feladtam a grófnőmre a ruhát, megfőztem a szokásos reggeli olasz teát és elkészítettem a piritóst. Sec-perc alatt kész lett, mint mindig, Aurora helyet foglalt én pedig a bal oldalára álltam. Az ünnepségen járt az agyam. Igazából nem annyira ismertem Ciel Phantomhive-ot. Azt tudtam, hogy egy játékgyár örököse, és hogy egymaga uralkodik egy hatalmas birtokon, de személyesen még sosem találkoztam vele. A Rae és a Phantomhive csupán távoli ismerősök voltak, és e két család nem nagyon szervezett összejöveteleket. Bár Phantomhive biztos már idősebb és tapasztaltabb gróf, mint Aurora. Ezt le merném fogadni hogy így van.
A grófnő megette az utolsó falatot is és rám nézett.
- Végeztem.
Némán bólintottam és elvittem a tányért meg a többi dolgot ami az asztalon volt. A délelőtt többi része készülődéssel telt, az én legfőbb feladatom pedig az ajándékok beszerzése volt. 13 fajta ünnepi süteményt készítettem el, aztán megrendeltem egy szín ezüst étkészletet, a távoli nemes tenyészetből a legjobb hófehér lovat hozattam el, és egy aranyrakásos nyerget s kantárt tettem hozzá. Reméltem, hogy ez elnyeri a gróf tetszését, és nem a miénk lesz a legkellemetlenebb ajándék.