Vérfarkas problémák

1. Fejezet (Lia)

Új élet, új iskola. Megint.
Ismét elköltöztünk egy távoli kis faluba, ahonnan nagyapa származik. Na jó talán már város is, de távol van mindentől, igaz nem nagyon zavar. Az iskola felé bicikliztam, a húhommal, Katerinával.
- En majd rendezem a papírokat, te menj az osztályba és mutatkozz be- kezdtem bele mondandómba. Idén, már harmadszorra. Katerina még csak 9 éves, de szerencsénkre az Általános Iskola és a Gimnázium egy és ugyanaz az épület.
- Minek- horkant fel- úgy is pár hónap után elköltözünk.
- Katerina. Reménykedjünk. Apu megígerte, hogy most máshogy lesz. Drew nagyapa is itt van.
- Persze de őt Apu bolondnak tartja. Pedig emlékszem, egyszer még kaptam tőle egy csokinyuszit, ami akkora volt, mint akkor én- nevetett fel.

Elrendeztem az iratokat és a 11/d osztály felé vettem az irányt. Velepve, az osztályfőnökkel találtam magam szemben. A rendes neve Ty Draya, Mr. Drayanak kell őt is szőlítani. 22 éves, ami meglehetősen fiatalnak számít.
- Lia Chrown vagyok- mutatkoztam be.
- Mis. Lia- köszönt- meg tenné, hogy mesél magáról.
Lassan fújom ki a levegőt. Idén már harmadszor.
- 17 éves vagyok. Most költöztünk ide Nem Yorkból, a húgommal és apukámmal, meg a keresztszüleimmel. Anyukám kómában fekszik a kórházban. A nagyapám ide valósi- és ha tudnák ki az szerintem senki nem szólna hozzám többet, kuncogok magamban. Piszkálni kezdem barna hajam- Szeretek gördeszkázni, biciklivel ugratni és sziklákról leugrálni a tengerbe és erdőben rohangálni, általában este, és pár hete íjászkodni kezdtem.
Két fiú felhúzta a szemöldökét és összenéztek. Egypetejű ikrek lehettek, mert mindkettőjüknek szőke haja és zöld szeme volt, a vonásaik is tökéletesen megegyeztek.
- Valaki segítene Mis. Liának beilleszkedni- a két fiú egyszerre emelte fel kezét a levegőbe.
- Üljön le kisasszony- a furcsa padok felé vettem az irányt. A kétszemélyes padokhoz szoktam, ám itt egy padhoz hárman ülhettek. Beültem a két fiú közé.
- Luke vagyok- mutatkozott be az egyik.
- Én meg Luca- szólt a másik. Jobban megfigyelve a ruhájuk is tökéletesen ugyanolyan volt.
- Mi is szeretünk ugratni. Van is az erdőben egy jó pálya, ha háromra a suli elé jösz megmutatjuk- mondták teljesen egyszerre. Nem hibázták el. Már éreztem, hogy az ikrekkel jól kifogok jönni. Luke még mosolygott is. Bólintottam.
- Háromra a suli előtt.

Biciklivel ertem a suli elé, pontban a megadott időre, de csak egy srác várt rám.
- Szia Luca- köszöntöm, mire ő elképed.
- Honnan tudod folyton, hogy melyikünk melyikünk, ugyan úgy nézünk ki, mindig ugyanolyan ruhában vagyunk, te meg egész nap megkülönböztetsz minket. Míg a családunk sem tudja.
- Tippelek- hazudtam.
Ketten tekertünk az erdőbe és közben összevarátkoztunk. Nagyon. Sebesen tekertünk és nagyokat ugrattunk. Mosolyogva láttam, hogy Luca figyelte minden mozdulatomat, mit hogyan csinalok.
- Te tényleg tudsz ugratni- nevetett fel.
Elmosolyodtam, de körbepillantottam, minta figyelnének, és mintha emberek szagát sodorta volna felém a szél.