Angel Queen /BEFEJEZETT/

5.fejezet

Elkezdtünk csomagolni,hisz hajnalban indulunk.Frank egész idő alatt nagyon sejtelmesen figyelt.Mintha rájött volna a titkomra.Féltem tőle,hogy rájött.Nem bírtam tovább gyanakvó tekintetét magamon érezni.
-Frank!Elárulnád mégis mi a gondod?
-Tudod Jeff az a feltételezésem,hogy lehet,hogy hazudtál nekem!
-Mikor?
-Amikor rákérdeztem,hogy lány vagy e!Így megkérdezem újra!Jeffrey te lány vagy?-annyira rosszul éreztem magam.Bűntudatom volt amiért hazudok neki.Nem bírom tovább.Nem tudok tovább állandó félelemben és hazugságban élni.
-Itt erről nem beszélhetünk!Majd ha mindenki elaludt elviszlek egy titkos helyre!Legyen ennyi elég!-zártam le.Tovább csomagoltunk.Éjfél körül járt az idő.Frankkel kiosontunk.A patakhoz vittem,inkább az ott lévő elhagyatott barlanghoz.Tüt csiholtam.
-Figyelj!Erről amiről most tudomást fogsz szerezni nem beszélhetsz senkinek!Megértetted!Ezt csak neked mondom el!
-Értettem!-bólintott.Elkezdtrm neki mesélni mindent az elejétől kezdve,vagyis onnantól amiko megszöktem otthonról.Ő csendben végig hallgatta.
-Szóval!Te Lilian Rachel Dragonfly vagy Matthew alezredes kissebbik húga?
-Igen!De kérlek ne mond el senkinek!Csak te és a doktornő tudtok róla!Megígéred,hogx nem szólsz senkinek róla?
-A szavamat adom!Ha énekelsz valamit!-mosolygott.
-Rendben!Köszönöm!Csak hogy tudd én bízok benned!-énekelni kezdtem.Olyan rég nem csináltam.Jó volt újra hallattni a hangom.El sem hiszem elmondtam a szobatársamnak a titkom.Nagy kő esett le a szívemről.Kicsit még kint voltunk.Beszélgettünk aztán visszalopóztunk a szobánkba.Elfeküdtünk és aludtunk.Reggel görccsel a gyomromban indultam meg a királyi udvar felé társaimmal köztük Frankkel együtt.
-Félsz?-suttogta fülembe Frank.
-Kicsit!-súgtam vissza.
-Nyugodj meg nem lesz semmi baj!-suttogta.Az út csendben telt.Oda értünk végül.Elfoglaltuk szobáinkat.Most azonban mindenki egyedül volt.A szoba nem volt nagy.Egy ágy,egy ablak,egy asztal és egy szék volt benne.Letettem csomagom az asztal tetejére.Az ágyon egy egyenruha fogadott.
-Vedd azt fel és gyere ki az udvarra!A kitűntetést pedig tűzd magadra!-jött be Matt.Bólogattam.Az ajtó becsukódott így nyugodt szívvel elkezdtem öltözködni.Az egyenruhám így nézett ki:

A kabát bal zsebéhez tűztem fel a szakaszvezetőségemet jelző kitűntetésem.(írói megj.:A puska nem volt hozzá.)Megvártam Frank barátomat és kimentünk az udvarra.Tisztelegve sorfalat kellett állni.A kastély udvarban álltunk.Tőlünk jobbra fent az erkélyen állt Edmund,amit először nem vettem észre.
-Neved?Rangod?-állt elém egy férfi tele kitűntetésekkel.
-Jeffrey Morgens!Szakaszvezető!Uram!-mondtam.Érzelem mentes arccal néztem egyenesen előre kerülve a szemkontaktust.Ahogy kellett.Valami papírok között kezdett lapozgatni.
-Mond csak !Mióta vagy a katonaságnál?
-16 hónapja!Uram!
-Nagyszerű!Gratulálok a teljesítményéhez!-nyújtotta felém jobb kezét amit megráztam.
-Köszönöm!Uram!-engedtem el kezét.Rámmosolygott majd tovább ment és vissza vette érzelem mentes arcát.A csapatból én értem el a legnagyobb eredményt.Végig ment azon a pár emberen aki még utánam következett.Elmondták mire számítsunk itt és a házirendet.Vissza küldtek minket a szobáinkba.

Edmund

Azóta amióta utoljára  találkoztam Lilliannal sokszor rajta jár az eszem.Nagyon kedves,aranyos ,szeretetteljes lány.Na meg persze gyönyörű a hangja .A külleméről nem is beszélve.Egyszerűen lángra lobbantja a szívem.Több mint egy éve nem írt levelet.Egyszer voltam náluk.
-Lillian nincs itt el kellett utaznia nagyon messzire! Sajnálom, hogy feleslegesen jött ide!-mondta az édesanyja.Hiányzik.Ma érkeztek meg az újjoncok az udvarba.Ott álltam az erkélyen és néztem őket.Eddig nem nagyon érdekelt a dolog de aztán…
-Jeffrey Morgens!Szakaszvezető!Uram!-hallottam meg.A fiú hangja annyira hasonlított Lilliére.Szinte ugyanaz a hang volt.Oda kaptam a fejem.A fiú hasonlított rá.Szinte kiköpött mása volt.Nem tudtam nem az a személyt nézni.Akinek a neve ha jól hallottam Jeffrey.Furcsa érzések kavarogtak bennem.Elmentek én pedig vissza tértem a szobámba.Minden nap figyelemmel követtem végig edzéseiket.Egy hét elteltével,jött az amiért ide hozták őket.Ki kellett választanom melyik 4 marad itt.Egymás ellen fordítottuk őket.Mindig párban voltak és aki nyert a párharcok folyamán az maradt aki nem az ment vissza.Igyekeztem minnél több dolgot megtudni erről a Jeffrey Morgensről.Annyira ismerős volt.Lehet,hogy csak Lilliant láttam benne és ezért,de valahogy kötődtem hozzá.A másodikk hét végére eldöntöttük kik lesznek azok akik különleges edzéstervet kapnak és 4 hónap múlva már a királyi katonaság tagjai lesznek.Végül Rá,a barátjára Frankre és még két srácra esett a választás.
-Gratulálok!-egyedül vele ráztam kezet és gratuláltam.Az érintése is ugyanolyan volt mint szerelmemé azaz Lilliané.Igen bevallom,fülig szerelmes vagyok Lillibe az első találkouzásunk óta.Nem telik el úgy nap,hogy egy kicsit sem gondolnék rá.Egy kicsit sem jutna eszembe.Nagyon hiányzik.Most mennek vissza a táborba ahonnan jöttek és kezdetét veszi a kiképzés.Elmentek én pedig mehettem apámhoz a dolgozószobájába.
-Mit gondolsz fiam,ki lenne a legideálisabb?
-Katona?
-Igen!
-Azt mondanám atyám,hogy Jeffrey!16 hónap alatt két szintet is feljebb lépett a katonai hierarchiában!Remek teljesítmény úgy gondolom!
-Egyet kell értsek veled fiam!Na de most váltsunk témát!
-Mégpedig?
-Melyik rokonodat szeretnéd elvenni!
-Őszinte legyek önnel atyám?
-Igen fiam!
-Egyiket sem!
-Csakugyan?Még pedig miért nem?
-Tudja atyám van egy lány!Lilliannek hívják!Őt szeretném elvenni feleségül!Senki mást csak is őt!
-Mesélnél nekem erről a fiatal hölgyről aki így lángra lobbantotta a szíved?
-Kedves,aranyos,tisztelettudó,figyelmes,árad belőle a jóság ,a tiszta szeretet,nem mellesleg nagyon gyönyörű hangja van és küllemre is káprázatosan szép!
-Valóban?Körülírnád nekem!
-Hosszú ,fényes ,árvalányhaj színű ,selymes haj!Nagy égszínkék szempár!Szinte hófehér hibátlan bőr!Néhány szeplő!Kissé telt rózsaszín ajkak!Karcsú, kissé magas!
-Ée hol lakik ez a tünemény?
-Bailand erdejében!
-Szóval falusi?
-Mondhatjuk!Mit szól atyám?
-Ezt anyáddal kell megbeszélned!Én hozzá járulok ,hogy amint betöltöd a 18 életéved elvehesd azt a lányt!
-Köszönöm!Atyám köszönöm!Ha most megbocsájtasz!Mennem kell anyámhoz!-keltem fel az asztaltól aminél ültünk.Nagyon boldog voltam.Elmentem édesanyámhoz is.Elmondtam neki is amiket apámnak.
-Mit szól édesanyám?
-Valóban elragadó teremtés!Nem mellesleg igazak aamiket mondtál!
-Akkor a válasza?-lélegzet visszafojtva vártam.Anyám szigorú arckifejezéssel meredt rám.