a legnagyobb hazugság [wonheon ff.]

#0 : Szörnyeteg

Milyen kegyetlen is az élet...milyen kiszámíthatatlan és undorító szörnyeteg. Egy kibaszott szörnyeteg, mely ellen soha nem harcolsz és annak ellenére, hogy kegyetlen... te soha nem akarod, hogy megszűnjön. Ám ez őt pont, hogy nem izgatja, akkor szakad meg, mikor kíván.

Könnyeim szorító kötele nyakam köré van csavarodva. Nedves szemekkel bámulok előre, hagyom, hogy minden fájdalmas csepp a torkomat marja, hagyom, hogy végigsuhanjanak az arcomon, s hagyom, hogy azok is elhagyjanak.

Itt ülök egy kórházi váróban, a válaszra várva, egyedül, éjfélkor. Halk zokogásomtól zajos a folyosó, hűvös, kemény szél fúj, mintha a halál hírét hozná magával. A fő ablak teljesen kitárva, a sötétséget engedi be, mely másodpercről másodpercre nagyobb s nagyobb. A szél felerősödik, de mintha cssk engem bántana. Rajtam kívül semmit nem lök el, minden papír a helyén...csupán csak az én gyönge testem elég könnyű számára.

A szél hirtelen lecsillapodik, az ablak záródni kezd, s szívemben hirtelen minden apró zeg-zug haldokló bátyámért kiált. Minden eltelt fájdalmas pillanattal ahhoz a gondolathoz jutok közelebb, hogy halott. S minden hozzáfűződő gondolatom után egyre biztosabb vagyok abban, hogy gyilkolni fogok. Megbosszulom halálát.