CONFIDENTLY

1.

A telefonom csöngésére keltem, amit anélkül kinyomtam, hogy megnéztem volna ki hív.
Reggelig tud várni - gondoltam. Majd újra lehunytam a szemem, hogy megpróbáljak visszaaludni, de abban a percben újra rákezdet a telefonomból Ella Eyre csodálatos hangja üvölteni.
  - Mivan már? - vettem fel dühösen a telefont.
  - Uhhu, valakinek nagyon rossz volt az estéje! - nevetett fel halkan a vonal túlsó oldaláról egy számomra nagyon is jól ismert hang.
  - Rohadj meg, Nathan! Minek zaklatsz hajnalok hajnalán, és ne merd azt mondani, hogy csak azért, mert hiányzok! - rivalok rá a legjobb barátomra komásan.
  - Most miért vagy ilyen, baby, tudod hogy nélküled élni sem tudok - kezdte búgó hangon. - Viszont most tényleg nem ezért hívtalak. Akadt egy kis gondom.
  - Ne már, Nath, milyen gondod adódott az éjszaka közepén, a normális emberek ilyenkor még alszanak. Mondjuk.. te egy cseppet sem vagy az, szóval mindegy. Na nyögd ki mi a bajod! - morogtam kedvesen.
  - Jesszus, neked tényleg szar estéd lehetett. - kuncogta a vonalba, én pedig magamba elterveztem, hogy hova fogom elásni a hulláját, amint megöltem. - Szóval az van, hogy itt egy csaj az ágyamba és sehogy sem akar elhúzni.
  - És mit vársz tőlem, hogy menjek át és küldjem el? - kérdeztem értetlenül.
  - Hát lényegében.. igen. - mondta visszafojtott hangon, nekem meg még a légzésem is megállt. - Kérlek Em, a csaj kész idegölő - csak úgy mint te - motyogtam magamba.
  - Ezt te sem gondolod komolyan, tudod te mennyi az idő? Nem fogok oda menni csak azért, hogy kitegyek valakit, akit felszedtél tegnap, mostanra pedig meguntad.
 
×××

  Egy félórával később kocsikulccsal a kezembe szálltam be az autómba.
- Ezért még számolok veled, Nathan King! - mondtam morcosan, majd elindítottam az autót.
Szinte senki nem volt az utcákon, így tíz perc alatt ott voltam a legjobb barátom házánál.
Mikor kiszálltam gyorsan magamra kaptam a dzsekimet, amit csak gyors az ülésre hajítottam mikor elindultam. Benyitottam a kapun, majd az ajtóhoz érve a csengetést kihagyva, beléptem a házba.
- Nathan, szívem, megjöttem! - kiálltottam el magam, majd a szobája felé vettem az írányt. A hálóba érve felkapcsoltam a villanyt.
- Istenem, mit jelentsen ez?- kezdtem fennhangon sipítozni
- Baby, ez nem az aminek látszik! - jött oda hozzám Nath.
- Én-én nem tudtam, hogy van barát-barátnője, esküszöm! - dadogta a lány, majd kipattant az ágyból, felkapkodta a ruháit és kioldalazott mellettem az szoba ajtón.
  - Hogy teheted ezt velem? - játszottam rá egy kicsit a szerepemre és adtam egy kisebb pofont is Nathannak, akit ez váratlanul ért.
- Megérdemelted! - súgtam oda neki.
A csaj a következő pillanatba hangosan becsapta a bejárati ajtót, ezzel tudtunkra adva, hogy elment.
Nathan még mindig meglepődve fogta az arcát ahol a pofon csattant.
- Nem gondolkodtál a színészi pályán?
Én csak felnevettem rajta, majd a konyhába indultam. Ha már ennyire kedvesen felébresztett az éjszaka közepén, igazán meg érdemlek egy nagy adag kávét.
- Amúgy köszi, hogy megmentettél ettől a pszichopata csajtól, annyira rám ragadt, elkezdte tervezni hogy mit fogunk csinálni ma együtt - úgy csinál mintha a hideg rázná, majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Nekem nem tűnt pszihonak, csak azt akarta amit a többi csaj is akit felszedtél, kapcsolatot. - adtam hangot a véleményemnek.
- Te se akarsz kapcsolatot, szóval ne játszd a szende szűzet - nevetett fel.
- Seggfej! - csaptam meg a karját. - Lehet hogy nem akarok kapcsolatot, de nem is fekszek össze minden jött-mentel.
- Mindegy, máskor kétszer meggondolom kit hozok haza, most viszont emeld meg azt a csinos kis popsid, és induljunk, meghívlak reggelizni.
- Okés, de előtte vegyél fel valamit. - böktem felé az ujjammal, célozva arra, hogy egyszáll boxerben áll előttem.
- Mi baj Emmy, nem tetszik a látvány? - kapta el a kezem, magához rántott, mire teljesen neki préselődtem.
- Pfúj már Nath, tiszta kanos vagy - löktem el magamtól, megjátszva az undort. - Inkább a kocsiba megvárlak - dobtam egy levegő puszit neki, majd elindultam a kijárathoz. Hallottam, hogy utánam kiállt, hogy tudja, róla álmodozom minden percben.
- Persze, nincs is jobb dolgom - nevettem fel.
Amint kiértem, behuppantam a kormány mögé, pedig tudom hogy Nath mekkora hisztit fog lecsapni azért, hogy Ő vezethessen.