Titokzatos szerelem 18+

3.

Ép léptünk be az ajton mikor meg láttam Ambert és Aront smárolni. Ott áltam le fagyva mikor meg latott Aron és kezdett felém futni, de én észre vettem es elkezdtem futni hazáig. Be mentem a szobaba majd az ajtonak dolve rogytam le a földre.
Folyton csak kérdések kavarogtak bennem. Miért csinálta? Miért smárolt a ribancal? Vajon szeretett egyáltalan? Csak annyira kelletem neki h meg dughasson? Mire a gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg, a kijelzőn szerelmem ált.Felvettem.
-Halo._szoltam bele zokogva.
-Em had magyarázzam meg ez nem az volt aminek látszott én..._nem engedtem h befejezze.
-De pont az volt smároltal a suli ribiével felejts el sőt teszek rolla h többe ne lasatok.
-De én szeretlek es nem akarlak elfelejteni nekem te kellesz.
-Engem már nem hatsz meg, csak egyet kérek legyél vele boldog ha már velem nem lehetsz.
Ezzel bontottam a vonalat,majd kerestem egy pengét bementem a zuhanyzóba meg engettem a zuhanyt mivel senki nem volt itthon nem féltem így nem zartam be semmit es elkeztem vágdosi előbb a számat majd a kezemen az eret

Kezdet minden homályosodni.
Majd anyit hallottam hogy valaki trappol fel a lépcsön. Es amint meg lát es azt üvölti hogy miért kellet ezt csinalni hogy szeret és nem fog elveszíteni egy ribi miatt ezek halatán be azonositottam ki az es nyöszörögni kezdtem,majd se kép se hang.
..............Aron szemszöge..........
Reggel mikor beleptem a suliba nagy boldogan setaltam szekrenyemhez, mikor Amber oda jött és lekapott én gyorsan eltoltam magamtól de túl késő volt mert Em látta az én törékeny hercegnőm. Elkezdtem futni felé de ő is elkezdett futni. Tulgyorsan futott inkabb leültem egy parkaba hogy átgondoljam a dolgokat majd felhivtam.
A hangja szivszoritó volt es amit mondodd az az agyamba szált"legyél vele boldog ha már velem nem lehetsz" de én őt szeretem amint kimondta kezdtem hozájuk sprintelni. Beléptem a házba es egy nagy dübenést halottam futottam fel a lépcson de mar kesovolt ott fekudt a vérében melette a penge ami szintén tiszta vér.
-Miért kellet ezt csinálni?! Szeretlek nem foglak el veszíteni egy ribi miat.
Erre nyöszörgöt mindha mondani akarna valamit majd gyorsan tárcsáztam a mentőket.
Be ertünk a korházba, felhívtam Hugót szerencsére vele volt Hollandya igy nem kellet ot is kulon hívni irtam az öccsének mesenger üzenetet a szülei külföldön voltak nekik nem szoltam. Ép jött ki az orvos tőlle odarohantam hozzá.
-Mondja hogy van a barátnőm?_kérdeztem kétségbe esetten.
-A barátnőlye és a magzat jolvannak sok vért vesztett most piheniekell._mondta de én lesokoltam az az egy szó halatán magzat vajon ő tudta.
-Még lenne egy kérdésem menyi idős a baba?
-Egy hetes.
-Köszönöm...viszlát.
-viszont látásra.
Majd bementem hozzá lerogytam az ágya mellé. Es elkezdtem gondolkozni ő tudta vajon hogy terhes és hogy töllem ez a legjobb hír hogy töllem örülök neki de olyan fiatalok vagyunk meg kell beszélnem vele ezt az egészet. Elkezdtem beszelni hozza.
-Kicsim szerelmem légy erős már nem csak magadért harcolsz hanem a közös babánkért szerelmem minden rendben lessz majd elkezdtem sirni
Sose sirtam de most féltem féltem attól hogy elvesztem a szerelmem és a gyermekem akiröl most tudtam meg egy óraja hogy létezik vagyis hogy a pocakjaban növekszik. Folytatam sirva mondókámat.
-Kicsim nem foglak elhagyni titeket.
-Hogy mi...mi az hogy titeket?_ordította Hollandia mert ő tudta h mi volt. -Megcsaldat vágod mittetél vele mar 9.óta beléd van zúgva de te amint meg kaparintotad mentel vissza a ribancodhoz.
-Várj az nem úgy volt._mondtam sirva.
-Akkor hogy?_tette keresztbe magaelott a kezét.
-Mentem a szekrényemhez hogy az ajandékát kivegyem belőle mikor letámadott Ambre és meg csókolt de én egyből eltoltam magamtól utánna tudod a többit. Es most míg nem értetek ide meg kérdeztem a dokit hogy mi van vele es akkor akkor közölte velem hogy Em...._elbogtemagam.