különös eset

1

- Nyruban gyere segíts!
Szólalt meg juni.
- miben segítsek?
Kérdeztem a kisfiút.
- mond melyik pólómat vegyem fel?
Mutatta fel a dínós és az autós pólóját.
- a dínósat.
- köszi.
Mosolygott aranyosan majd egy puszit adott nekem.

Pár perc múlva már indultunk is az oviba. Az apja el sem köszönt a fiától. Bunkó.

•••

Most viszem haza Junit. Éppen mesélte hogy van egy lány aki nagyon tetszik neki, de a lány nem kedveli őt.
- majd ha meg látja hogy már nem tetszik neked akkor észbe kap és utánnad rohan.
Mondtam a kisfiúnak. A küszöböt átlépve egy mérges szempárral találtam szembe magam.
- Nyruban 4 órára kértelek egy meg beszélésre.
- Juniorért mentem.

- Junior az ovodában volt. Tudott volna még maradni. Hisz az a dolguk hogy vigyázzanak rá.
Üvöltött. Ránéztem a kicsi Portugál fiúra akinek könnyek voltak a szemében.
- Juni menj fel a szobádba beszélek az apáddal majd utánna én is fel megyek jó és elmehetünk majd a játszótérre.
Kis mosolyt eröltetett magára és rám nézett.
- na menj.
Fel is szaladt az emeletre.
- Nyruban fontos megbeszélést hagytunk ki. Junior nem mentség er...
- nem érdekel a megbeszélése.
Mondtam idegesen. Ő melepődött ezen de gyorsan vissza változott mogorva stílusú emberré.
- hogy beszélsz velem?
- maga ki hagyja a fia életét.
- jobban ismerem a fiamat mint te.
Hangoskodott.
- jólvan üvöltsön amit csak akar csinálja a fesztivált de nem ismeri a saját gyerekét.
- ki van rúgva.
-

ettől függetlenül sem ismeri őt. Nem attól ismerek valakit hogy tudom mikor született. Vagy mi a neve. Tudja eggyátalán mi a kedvenc színe? Mi volt ma vele az óvódában? Tudja hogy minden este sír mert hiányzik neki az apja? Szegény kisfiú azt éli meg mint én de nem hagyom neki.

- Nyruban! pakold össze a holmid és távozz.
- ha meg engedi őfelsége el viszem Juniort a játszó térre mert én foglalkozom vele.
Emeltem ki az utolsó szót majd felmentem a kisfiúhoz. Aki a takarója alá bújva sírt
- Nyruban miért veszekedtetek? Miattam? Mert akkor bocsánat..
-

kicsim. Nyugodj meg. Apáddal csak egy kicsit össze vesztünk. De most menjünk a játszótérre. Oké?

- jó.
Letöröltem a könnyet majd átöltöztettem játszós ruhába. Lementünk a lépcsőn. A nappaliba ott ült az a seggfej. Köszönés nélkül kimentünk az ajtón.

A játszótéren juni oda ment egy kislányhoz. Akit később oda is vezetett hozzám.
- de szép anyukád van Juni.
- igen szép.
Mosolygott rám. Melegség járt át.
- Juni nem is mutatod be ezt a hercegnőt?
- de ő itt lotte. Ő pedig Nyruban.
- szia lotte nagyon szép kislány vagy. Juni ő tetszik neked?
Ő csak elpirult. Ezen nevetnem kellett.
- nem ő csak a legjobb barátom.
Mondta Juni. A kislány meg elszomorodott.
- Juni mond meg máté anyukájának hogy valamikor máté nállunk aludhatna.
Meg se kellett várni. Mintha puskából lőtték volna. A kislány felé fordultam.
- ne is hidd el azt amit mond tudom hogy tetszel neki csak fél hogy neked ő nem tetszik.

- köszönöm.
Ölelt meg. El nevettem magam.
- na menj beszélgess még vele mert nem sokára haza megyünk.
Szomorodtam el. Tudtam hogy el kell hagynom Junit.
- jólvan viszlát.
Mondta boldogan.
- szia.