Ne hagyj el!

8.

A napok egyre gyorsabban telnek, az ember azt hinné, hogy most, hogy együtt vagyok Daviddek boldog vagyok...de nem teljesen. Van egy olyan fura érzésem ami nem hagy nyugodni. Sierra nem beszél velem, az "idióta döntéseim" miatt. Kevin minden egyes nap elmondja, hogy mennyire félt.
Azért ez már kezd nevetséges lenni!! Mintha nem lennék eléggé érett ahoz, hogy eldöntsem kivel akarok lenni!!!

David azóta teljesen odafigyel rám, egy percre se hagy egyedül.
Épp Davidnél ülök a kanapén amikor észre veszek valamit a karján.
-Az mii??-kérdezem és felhúzom a pulcsiját.
-Semmi!-próbálja takargatni de egy sokatmondó nézéssel elérem, hogy elvegye a kezét.
-Miért?-huzom végig az ujjam a hegeken.
-Nemtudom-sóhajtja.
-Mikor csináltad?-könny gyűlik a szemembe.
-Amikor elmentél-nem néz a szemembe.
-Csak egyszer?-nem válaszol.
-Csak egyszer?!!-emelem fel a hangom és egy könnycsepp lefolyik az arcomon.
-Nem-sóhajtja-Minden nap, amennyiszer csak tudtam.
-De...-azt se tudom mit akarok mondani.
-Nézd, annyira fájt, hogy elcsesztem! Azt hittem, hogy örökre vége van!-magyarázza.
-De ez nem megoldás!
-Tudom-hajtja le a fejét.
-Volt már ettől durvább eset?-megfogom az arcát hátha rámnéz-David?-végre rám emeli a tekintetét.
-Kétszer majdnem öngyilkos lettem-tágra nyílt szemeimből már csak úgy folynak a könnyek-voltam mind a kétszer elvonón, vagyis érted...de végül csak azt mondták, hogy hirtelen érzelemből bármire képes vagyok és ez ellen nemtudnak mit tenni csak gyógyszert kell szednem.

Megszólalni se tudtam, sose gondoltam volna, hogy ilyen depressziós vagy milyen.
Még akkor elmesélt mindent amit kellett. Az apját nem is ismerte, az anyját felcsinálták majd mikor hat éves volt drogtúladagolásban meghalt. Két évig árvaházban élt míg örökbe nem fogadták Lizzie-ék. Tudja, hogy nincs oka rá de mégis gyűlöli őket, azt mondja hogy érzi rajtuk a sajnálatot és ezt utálja. Tizennégy évesen elkezdett inni, cigizni, füvezni sőt még drogozni is. Jameséktől egy lakást kért és megis kapta, igen tizenhat éves kora óta egyedül él!
Ez kurvára lehangoló!!!

Megbeszéltük és ma itt alszok nála, bár anyáékat sokáig kellett győzködnöm de megengették. Persze anya elkezdett viccelődni, hogy nehogy megdöntsem a "rekordját" és hamarabb teherbe essek mint ő annó. Apa egyből elkezdte mondani, hogy megne merjem de anya elráncigálta a telefontól és lerakta.
Na szóval az a lényeg, hogy itt vagyok. Bevallom nagyon izgulok, még sosem aludtam egy fiúval sem!!!

Zuhanyzás előtt a kezembe nyomott egy fekete pólót amiben aludhatok. Egy bugyiban és a pólóban mentem ki a nappaliba ahol TV-zett. Mikor melléálltam végigfutatta a szemét a testemen de nem nézett a szemembe. Majd szó nélkül fogta és beviharzott a fürdőbe. Ügyet sem vetve rá ledobtam magam a kanapéra és a csatornák között váltogattam. Furcsa hangokra lettem figyelmes mire lehalkítottam a TV-t.
A fürdőböl jött, odamentem az ajtóhoz és rátapasztottam a fülemet. Nyügések és morgások voltak! Ugye nem...fúj!!!
Tágra nyílt a szemem, hallottam, hogy elállítja a zuhanyt így visszarohantam a kanapéra és úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit.
Kinyílt a fürdő ajtaja és a kipirult David lépett ki. Egy törölköző volt a derekára csavarva de nem tartottam olyan vonzónak. Vagyis értitek egy kicsit elundorodtam a dologtól.
-Fáradt vagy?-kérdezi kacéran.
-Igen-válaszolom mire lehervad a mosolya.
-Felöltözök és akkor aludhatunk-azzal bement a hálóba.

-Minden okés?-kérdezi mikor már az ágyban fekszünk. Szembe fordulok vele.
-Persze csak hosszú nap volt és kifáradtam-hazudom, közben próbálok magamra erőltetni egy mosolyt.
-Akkor aludj-ad egy puszit a homlokomra és átkarol.

Hónapokkal később:
Már január van amit az időjáráson nem lehet érzékelni mivel itt állandóan meleg van. Pár hónap múlva jönnek a vizsgák és a felvételik. Igazából azt sem tudom mi szeretnék lenni vagy hogy melyik egyetemre vagy főiskolára menjek!! Sierra már tudja, hogy ő modellkedéssel szeretne tovább foglalkozni ezért elkezdett valami hülye diétát és edzéstervet, hogy igazi modell alkat legyen, pedig már most rettentően csinos!!
Anya csak egyet kért tőlem, hogy végezzem el az egyetemet vagy főiskolát és ne járjak úgy mint ő, akinek abba kellett hagynia mert teherbe esett. Kevinnek még van ideje eldönteni, hogy mi szeretne lenni, bár egyenlőre a jegyei miatt nincs sok választása.

Ami Davidet illeti, együtt vagyunk de nem is tudom talán kihunyt a szikra az én részemről. Rájöttem, hogy nem is vagyok belé szerelmes csak az a titokzatossága felkeltette a figyelmet. Az eset óta többször is rajta kaptam hogy éppen azt csinálja...    
Folyton a nyakamon lóg amiből elegem van!!! Úgy érzem mintha az anyja lennék! Tudom ez most nagyon csúnyán hangzik de pár hónapja még boldogabb voltam. Rájöttem, hogy ő nem az akit nekem szánt a sors. Azóta is iszik és drogozik, erről nem tudtam leszoktatni. Elhatároztam, hogy ma megmondom neki! Szakítani fogok vele! Csak azt nemtudom még hogyan! 

Az óráimnak hamarabb vége lett mint neki ezért elmentem a lakására, majd ott megvárom.
Kaptam tőle egy kulcsot a lakására, de még nem adom vissza csak ha tényleg szakítok vele.

Már hat óra van és még nem jött. Igaz, hogy nemtudja, hogy itt vagyok de akkor is mi a francot csinál?!
Fel-alá járkálok a nappaliban amikor kinyílt a bejárati ajtó. Belép a nappaliba és lepődött arcal néz rám.
-Rose mit keresel itt?-kérdezi.
-Beszélni szeretnék veled-kezde bele.
-Valami baj van?-kérdezi és leül, követem a példáját.
-Hát nem...vagyis igen-dadogok.
-Kezdesz megijeszti! Mond mi a...
-Szakítani akarok!-szólok közbe.
-Mi?-tágra nyílt szemmel néz.
-Én már nem érzek úgy!-mondom sajnálkozva.
-Nem...nem!!!-idegesen a hajába túr és felpattan.
-Én nem szeretlek-mondom mire dühösen rámnéz.
-Fogd be a szád!!!-kiabálja ami nagyon megrémiszt.
-De...
-Nem akarom hallani én szeretlek téged és te meg...-nem fejezi be hanem felkapja az asztalon lévő vázàt és neki vágja a TV-nek. Ijedten felsikkantok, a váza és a TV képernyője darabokban.
David elkezd az ajtóhoz menni, odamegyek hozzá.
-Hova mész?-kérdezem tőle.
-Semmi közöd hozzá!!-kiabálja.
Megfogom a karját mire a másik keze az arcomon csattan. A fájdalomtól elerednek a könnyeim. Még soha senki nem ütött neg ilyen erősen.
-Hagyj békén!-ordít és kiviharzik az ajtón amit jól be is csap.
Sírva a földre rogyok, mi a francot csináljak?
Összetakarítottam a váza és TV szilánkokat. Felhívtam anyáékat azzal, hogy ma Davidnél alszok. Hadd tudjam megbeszélni ezt vele.

Négy kibaszott órája várom!!! Legalább negyvenszer hívtam! Mivan ha csinált valamit magával? Ha ön...bele se merek gondolni. Az idegtől már nem is látok. Az áldott ajtónyitódásra felpattanok a kanapéról. Meglátom Davidet és megfagy bennem a vér.
Ezt nem hiszem el!!!