Álom világ (Claire, Andy)

Első rész

Claire szemszöge:

A délutáni napfény lágyan simított végig a lábamon. Lustán terültem el az ágyamon, és félszememmel az ablakra néztem. Miért nem húztam el a függönyt? A napsugár szinte égeti a lábamat. Dühösen ültem fel, szőke tincsemet a fülem mögé tűrtem, majd lomhán a papucsomba léptem. Az ajtó hangosan vágódott ki, és Samanta barátnőm hatalmas vigyorral rohant be hozzám. Egy borítékot nyomott a kezembe, amit én egy kisebb sóhajjal vettem el tőle.

- Mi ez, Sam? - kérdeztem mosolyogva, de ő nem válaszolt, csak fejével a papírral bökött. Értettem a célzást. Kinyitottam a borítékot, és olvasni kezdtem a lapon lévő szöveget.

-Kizárt! - kiáltottam fel.

-Pedig így van! Ott áll feketén-fehéren! - sikoltott fel, amire én a fülemhez kaptam. - Jaj, bocs, de érted? Nem sokára haza jön Eric!

Kedvesen mosolyogva néztem fel rá, majd vissza adtam a lapot a kezébe. Eric. Sam élete nagy szerelme, aki már lassan egy éve folyamatosan utazik, de most végre haza jön. Aminek én őszintén örülök, hiszen Sam vagy róla beszél csak, vagy miatta sír, amit mindig nekem kell végig hallgatnom, és sajnos nem vagyok túl jó tanácsadó. Sosem értettem őket igazán. Egyszer együtt vannak, szeretik egymást, következőnek pedig veszekednek, majd a srác hosszú hónapokra lelép, mondván, hogy dolga van. Se veled, se nélküled? Sam az ágyamra huppant. Tekintetéből a boldogság szikrája, tűzre lobbantotta a szívemet. Nem szeretem, ha szomorú. Olyan jó ember ő. Mindenben a jót látja, annyira erős, amilyen erős én sosem lehetek. Már általánosban is ilyen volt. Aktív. Mindenki szerette, hiszen nem elég, hogy gyönyörű, intelligens, de roppant kedves természetű lány volt.

-Kérsz egy kávét? - kérdeztem halkan, mire ő csak bólintott egyet, majd elterült az ágyamon.

Kimentem az apró konyhámba, ami a nappalimból nyílt. Kis lakás volt, de imádtam minden egyes centiméterét. Az előszobából nyílt a nappali. Abból az egyik irányba a konyha a másikba a szobám, ahonnan a fürdőmbe lehetett menni. Évekig spóroltam, hogy saját lakásom lehessen. Nem akartam albérletbe menni. Persze a szüleim nélkül most sehol sem tartanék. Ha ők nem lennének nem tudtam volna az egyetemre sem beiratkozni. Bekapcsoltam a kávéfőzőt, majd a hűtőhöz mentem. Samnek már saját bögréje volt nálam. Néha itt aludt olyankor egész éjszaka csak beszélgettünk. Vagyis főként ő beszélt. Imádott csevegni, de nem volt pletykás. Kiöntöttem egy kis tejet, majd pár kanál cukrot tettem a bögréjébe.

-Figyelsz, Claire? - kérdezte, miközben felhuppant a konyhaasztalra. Egy csokit vett ki a dobozból, majd lassan a szájához emelte.

-Mit mondtál? Ne haragudj, nem rég keltem. - vigyorogtam rá, és ő ezt viszonozta. Beleharapott az édességbe majd teli szájjal kezdett bele mondandójába.

-Este lesz Patrick születésnapja! Szóval mikor indulunk?

-Ezt hogy érted? Én nem megyek, Sam...-sóhajtottam, majd kiöntöttem a kávét, és a kezébe nyomtam a gőzölgő italt. Magamnak is kevertem egy kevés koffeinbombát, majd egy szál cigarettát vettem elő, és meggyújtottam.

-Ne már! Azt mondtad eljössz, és hogy előtte kicsit iszogatunk nálad.

A füstöt lassan fújtam ki, és leültem egy székre a barátnőmmel szemben. Belekortyoltam a kávémba majd fejemet kicsit félre biccentettem és Samet figyeltem. Csillogó szemekkel figyelt engem. A mosolya szinte a füléig ért.

-Azt mondtam, meggondolom. Sok a tanulnivalóm, sajnálom.

Felálltam a székből és egy újabb slukkot szívtam a cigiből. A poharamat a mosogatóba tettem, majd elindultam a szobámba nyomomba Sammel.

-Gazdasági, igaz? Nos, azzal nincs gond. Segítek neked, tudod, hogy én abból jó vagyok, de könyörgöm menjünk el este! Eric nem sokára haza ér, aztán egy-két hétig úgy is vele leszek. Kérlek! - könyörgött, és kisebbeket kezdett ugrálni. Én karba tett kézzel figyeltem minden egyes mozdulatát, majd egy kisebbet sóhajtottam. Megadóan megráztam kicsit a fejemet, és a szekrényemhez mentem. Kivettem egy farmert és egy egyszerű fekete toppot.

-Nem fogok kiöltözni! - kötöttem ki a feltételemet. Sam gyorsan bólogatni kezdett és előhúzta a táskámból a füzetet.

-Na, de - kezdett bele, és ő is rágyújtott - először a tanulás aztán a szórakozás!