Egyszer csak hirtelen (Befejezett)

Hol a határ?

Ricsi elkezdet nyalogatni és én csak nyögni tudtam. 

- Kellemes? - kérdezte fülembe súgva Jani. 

- Ez... olyan... kellemetlen... - jött a számra nehezen a mondat. 

Jani nyakamba csókolt és ez volt az utolsó csepp. 

- Nem bírom! - nyögtem és elmentem. 

Ezek után mindketten elengedtek, én pedig csak lihegtem. Olyan furcsa volt. Ha egy lány csinálta volna tuti tovább bírom de így... Nagyot sóhajtottam. 

- Nos? - kérdezte Ricsi, én pedig értetlenül néztem rá. - Csináljuk a házi dogát vagy sem? 

Nem értem. Olyan furcsák. Most komolyan? Minden esetre örültem, hogy vége. Megcsináltuk a kémia házi dogát majd Janival elhagytuk Ricsi házát. Janika vállalta, hogy haza kísér, bár nem tudtam miért. Mielőtt elment volna behívtam egy pohár teára és mire indult volna eleredt az eső így... 

- Igen Rolinál. 

- ... 

- Igen, de holnap úgy is szombat lesz. 

- ... 

- Ígérem. Köszi. Én is téged. Szia. - miután Janika letette a telefont. - Anya belement. 

- Azért ne duruzsoljátok majd végig az estét. - jelent meg anya és a kezembe nyomta a vendég ágyneműt. 

- Jók leszünk. - ígértem meg neki. Este elmentem fürdeni aztán Janika. Vizes hajjal feküdtem a takarómon, törülközővel a fejem alatt. Egyszer csak Janika termett felettem. 

- Most én jövök. - jelentette ki. 

- Mi? - néztem fel rá. Hirtelen a nyakamba csókolt. - Héj, anya benyithat. - akartam eltolni.

- Nem fog. - oltotta le a villanyt. - Mi már alszunk. 

- Jani ne már... - sóhajtottam. 

Ekkor közel hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Felhúzta a pizsama felsőmet és nyalogatni kezdett. 

- Ez kellemetlen. Hagyd abba! - kértem de mintha meg se hallotta volna.

 - Félsz? - nézett rám aggodalmasan. 

- Nem csak... I-igen... de csak egy... kicsit... - hebegtem pirosan és félve.

Jani elmosolyodott és lágyan megcsókolt. Hirtelen elmúlt a félelmem és helyére hihetetlen biztonságérzet költözött. 

- Ne félj. Nem lesz semmi gond.- nézet rám szelíden. E-miatt valamiért beindultam. 

- Rád bízom magam. - hunytam le a szemem és vártam a következményét ami mellkasi kényeztetés volt. 

Kellemes volt és furcsálltam, hogy miért. Janika egyre lejjebb haladt, és én egyre izgatottabb lettem tőle, így kb. 3 perc nyelvi kényeztetés után elgyengültem és elmentem. 

- Neked ez... miért jó? - kérdeztem tőle. 

- Pont azért amiért neked. - ölelt át. 

Akkor ez neki... tényleg jó? Pedig féltem... mert amikor Ricsi csinálta... miért? 

- Menjünk tovább? - emelkedett feljebb.

- Tovább? - bámultam rá. 

Elmosolyodott majd egy ujját belém dugta. 

- Nem akarok tovább menni! - kiáltottam hirtelen el magam. 

Jani elnevette magát majd szelíden megcsókolt. Ezután lefeküdt a helyére és elaludtunk. Másnap reggel arra keltem, hogy Jani hátulról ölel. Mi a fene? Mikor feküdt fel? Értetlenkedtem magamba de mégis... olyan kellemes volt... ott és vele... Lassan kikászálódtam az ágyból majd lementem enni. Janit természetesen hagytam aludni. 

- Jó reggelt kicsim. - köszönt anya - Csináljak neked valamit reggelire? 

- Kösz, anya de nem kell. Lássuk, miből élünk. - nyitottam ki a hűtőt. 

- Akkor ne süssem ki ehhez a húst? - mutatott anya a hamburger bucikra és a sok finom betétre. 

- Óóó... hamburger... - csillant fel a szemem. Anya elnevette magát majd nekifogott a kisütésének. Nem sokára Janika is lekászálódott.

 - Jó reggelt. Mit hagytam ki? - ásította. 

- Semmi jót! A hús még nincs kész. - válaszoltam neki miközben leült mellém.

 - Oh, mit eszünk? - kérdezte mosolyogva. 

- Hamburgert. Megfelel? - nézett kedvesen anya. 

- Oh, azt szeretem. - csillant fel az ő szeme is. 

Reggeli után leültünk a tévé elé mert nem volt jobb ötletünk. 

- Menjünk sétálni. - szólalt meg Jani. 

- Rendben - egyeztem bele. 

El is indultunk majd egy parkba értünk.

 - Nem is tudtam, hogy van itt park. - jelentettem ki. 

Ahogy sétáltunk hirtelen megindult az alattam lévő talaj szökőkút. Egy kisebb kiáltás után Jani sikeresen elkapott. 

- Kösz. - mondtam miközben tett le a földre. - Ezt se kívánom senkinek. - vettem le vizes felsőmet. 

- Mit csinálsz? - nézett rám Janika halvány pírral. 

- Csak kicsavarom és vissza veszem. Nyugi. 

Jani elbűvölve követte nyomon ezt a cselekvést amitől kirázott a hideg. 

- Ne bámulj már! - vettem fel a pólómat. - Amúgy észre vetted milyen hamar tavaszra fordult? 

- Tényleg. Előző héten még betegen feküdtél otthon. 

- Furcsa ez az időjárás. - néztünk egymásra. 

- Sziasztok! - rohant hozzánk Ricsi - Mi történt veled Roli? 

- A szökőkút, azt történt velem. - néztem rá. - Na, asszem én most hazamegyek átöltözni. - sétáltam el. 

- Meddig jutottál? - nézet Ricsi Janira. 

- Hááát...

Mikor haza értem.