Vizen szárnyalva //FELFÜGGESZTVE//

4.rész

~Angela szemszöge~
Lassan sétálunk hazafele. Csak én és Nate. Nagy a csönd. De nem bánom. Csak Evan-ra tudok gondolni. Cuki egy fiú. De mért mondom ezt amikor itt sétál mellettem egy fiú akinek mellesleg még tetszek is. Egyszer csak Nate megszólalt:
-Fura egy nap volt igaz? Evan fura egy fiú.
-Hát igen. Kíváncsi vagyok mi okból akar ideköltözni.
-Én is kíváncsi vagyok. De hagyjuk. Majd kitudódik.
-Igazad van. Meg is érkeztünk.-álltam meg a házunk előtt.-Szia
Aludj jól.
-Szia te is.-köszönt és elment.

Beléptem a házba és lekuporodtam a földre.
-Hogy kedvelhettem meg Evant? Amikor tudom hogy Nate számomra az igazi. Szeretem Nate-et. De Evant is. Jaj, mi van velem?
Felmentem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Utána bementem a szobába és letelepedtem az ágyra. Nem tudtam aludni. Csak a gondolataim és én.

~Nate szemszöge~
Itt sétálok hazafele és azon gondolkodom hogy lehettem olyan hülye hogy Angela-nak nem mondtam el mit érzek iránta. De látszik rajta hogy megkedvelte Evant. Őszintén nekem furcsa volt hogy a film közepén Soph és Daniel kimentek. De vajon miért?

Időközben hazaértem. Bementem a házba és láttam aput hogy a nappaliban ül és Tv-zik. Anyu pedig a konyhában ügyeskedik.

-Megjöttem.-kiáltottam el magam.
-Szia Nate. Nah, mi történt?-kérdezte apu.
-Áh, semmi hagyjuk.
-Biztos? Nekem bármit elmondhatsz.
-Agh. Szeretem Angela-t de szégyellem neki bevallani.
-Jaj fiam. Mit gondolsz? Mit válaszolna?
-Hát... Szerintem nemet. Ma találkoztunk Sophie testvérével Evan-nal. És ahogy láttam Angela-nak tetszett.
-Szóval a kudarc miatt nem akarod megmondani.
-Hát.. Valahogy úgy..
-Figyelj én csak annnyit mondok. Próbáld meg. Maximum depressziós leszel.-viccelődött.- De most komolyan ne fesd az ördögöt a falra.
-Ok. Holnap elmondom neki. Legyen ami lessz.
-Ez az én fiam.-mondta apu egy ölelés kíséretében.

*Evan szemszöge*
Őszintén bánt az ahogy Claire-rel viselkedtem. De azt tartom furának hogy Angela ma nagyon nézett engem, de ha ránéztem elpirult. Fura egy lány.

Sophie fel és alá járkál a házban azzal a mentséggel hogy holnap lesz a verseny. Én nem foglalkoztam vele. A telefonimat bújva aludtam el.

*Másnap a versenyen
*Sophie szemszöge*
Ugyan az a duma mint először. Bemondták a nevemet. Elindultam a víz fele. Vártam a hullámot. Egy eszméletlen jött velem szembe. Igyekeztem felszállni rá. Ami sikerült is. Lovagoltam a hullámot. Csak én és a hullám. Mikor meghallottam a jelzést visszaindultam a partra.

-Hát mit ne mondjak.. A szörfhercegnőt láthattuk Sophiiie Johnsont.-mondta a bemondó srác. Intettem egyet felé és ő visszakacsintott. És újra megszólalt.-Pár perc múlva meg is tudjuk az eredményeket... Ééés már meg is jöttek. .. Kezdjük is.

-Harmadik helyen Angela Collins. Gratulálunk.-tapsvihar tombolt a parton.- Második helyen Claire Rosewood. Neki is gratulálunk.-újra tapsvihar.-Ééééés első helyen.. Uram Isten.. Két jutalmazottunk van és ők nem más mint Sophie Johnson és Jason High. Gratula nektek.-Jason rám nézett, oda jött hozzám és megcsókolt.- Hát őszintén.. Rég nem történt ilyen. Soph, Jason, gyertek fel vegyétek el a díjat.- kézenfogva mentünk a pódium felé. Elvettük a díjat és magasra emeltük. Ekkor a fiú megszólalt- Az itt elhangzott nevek gazdái egy hónap múlva Malibuban mérhetik meg erejüket a világbajnokságon. Köszönjük hogy megjelentetek. Sziasztok. És a helyezetteknek sok szerencsét kívánok.

Jason és én lementünk a pódiumról. Mindenki odajött hozzánk és megöleltek. De egy valaki hiányzott.. Evan.
-Evan hol van?-kérdem aputól.
-Nem volt kedve jönni.-felelte szűkszavúan.

Ezután a srácokkal megbeszéltük hogy nálam találkozunk. Mindenki hazament. Claire és én pedig gyalog mentünk hazafele.
Egyszer csak Evan jött velünk szembe.